Szerző
Deák Mónika

Deák Mónika

Életkor: 45 év
Népszerűség: 128 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 519 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. február 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (18)

Deák Mónika

Fulladás

Csak hallom, ahogy a süppedő homokban éket ver lábam.
Nehéz légzéssel kopnak az álmok.
Görcsízű mondatok taposnak fejemben utat,
s az elmúlt évek viharai talán örökre eltakarják a napot.
Ez jutott. Kinek mennyi.
A jutalommorzsákat elfújta a szél.
Hátamra kötözött veríték éget bőrömbe súlyokat -
megbújik alatta az összezsugorodás.

Hallgatom, ahogy a süppedő homokban mászkál a jövő.
Nehéz légzés, már fullad a csomó.
Görcs ízzel a számból keserűt csorgat a szívem,
s mert vihartépte ruhámból már régen kihulltak a remény katonái,
ez maradt: tüske kövön.
Örömfoszlányból ócska szellő fújt könnyet,
hátam teherhajlítva reszketi a tékozolt napokat -
összetört alatta az átvert versenyfutás.

2014. március 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


sanpietro2015. március 2. 16:06

Komoly érzelmek remekbe szabva ! Szívvel gratulálok ! Péter

voodoo2015. február 28. 10:18

@Mona74: A Mona teljesen megfelel. Áldásom rá(d). :)) A többi dologról most nem írnék (kávé előtt), de majd fogok. Most csak annyit: persze, hogy követlek, neked is zenélnek a soraid, néha nagyon fájnak, néha mosolygok tőlük, szóval hatnak rám... Szép napot! VooDoo

Mona74(szerző)2015. február 27. 23:47

@voodoo: Drága Voodoo!
Igen, igazad van, az elmúlt 1 év alatt rengeteg minden történt. Voltam még ennél is mélyebben, és akadt néhány elenyésző örömfoszlány is, amik sajnos olyan gyorsan elillantak, hogy beléjük kapaszkodni sem maradt idő. Nagyon jól esik, hogy így nyomon követed az irományaimat. :)
Viszont nagyon kérlek, inkább legyek Moncsa, Mona, Lujza, Gyere ide, vagy bármi, max lesz egy új keresztapám, csak a Mónit hanyagoljuk, ha lehet. ;) :)

Mona74(szerző)2015. február 27. 23:46

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

voodoo2015. február 27. 22:25

A figyelmes olvasó persze azt is észreveszi, hogy majd' egy éves írás, és azóta születtek ennél a tél végi lehangoltságnak betudhatóan időzített versednél sokkal vidámabbak is párna percekről, békáról, tücsökről, zsúfolt, könnyű nyári szerelemről, vagy éppen arról a kis zugról, amit annak idején részletesen ''kibeszéltünk''. Kivételesen elolvastam az összes hozzászólást is, és ezekből azért kiderült, hogy talán most mégis jobb a helyzet. Érdekes, hogy a boldogtalan percekben milyen remekül ír az ember. Ahogy Te is Móni... remélem jó ez így, mert a Moncsiról a moncsicsi jutna eszembe... azokat nagyon nem bírtam.... :-)

Mona74(szerző)2015. február 27. 21:26

@berti54: Kedves Árpi! Örülök az optimizmusodnak. Az emberi élethelyzetek nem egyformák. Ingerek, események érnek mindenkit, és nem minden fölött van hatalmunk. Örülök, hogy nálam jártál, és köszönöm, hogy olvastál. :)

Mona74(szerző)2015. február 27. 21:23

@Sida: Kedves Klári! Köszönöm szépen az együttérzésed. Bár ez nem friss vers, de sajnos elég gyakori életérzés.

@Varimarici: @Szentes: @Faramir: @Molnar-Jolan: @DJ: @M.Laurens: @Sun68: @Napsugar0607: @Matyi87: @Kicsikinga: @Nichi-ya: @gypodor: Köszönöm szépen a figyelmet, és a jókívánságokat. Drágák vagytok!

@lukacsleopold: Aranyos vagy, köszönöm. Igyekszem, igyekszem, majd egyszer újra egy kávé mellett mesélek.

@church73: Drága Zoli! Köszönöm, a napot, szívet, ölelést, nagyon kedves vagy! :) Még élek, lélegzem, csak ritkán vagyok. De vagyok. :)

@Seelensplitter: Szabikám! Stílusnak nem nevezném, mondjuk inkább kiömlő gondoknak, gondolatoknak. Hát igen, az egészség nagy kincs. Köszönöm, hogy olvastál.

berti542015. február 27. 21:11

Én a hitvallásom minden betűjét az optimizmus hadrendjébe állítom! Kétszer aláhúzva! Teljes akaratommal ellene vagyok a szenvedésnek, és nem lovalom bele magam semmi hasonló érzelemáradatba! Mégis azt kell mondanom, hogy művészien írtál róla! Szívvel: Árpi

Seelensplitter2015. február 27. 14:22

Ez egyszerűen kegyetlen... Olyan stílus, amelyet én magam kedvelek ugyan, de még sosem próbáltam alkotni benne, mert nem tudok azonosulni vele.
Olyan tartalom, amely lélekbe hatol...
Mély levegő... Megfulladni nem jó (Én tudom), nagymértékben árt az egészségnek.

Üdvözlettel: Seelensplitter

church732015. február 27. 08:38

Drága Moncsi! Elég szomorú, 'fulladás' közeli állapotot idéztek elő soraid..
Ne versenyezz, legyél az, aki vagy, azért kedvelnek oly sokan - megsúgom:
én is..;) Küldök neked napocskát ajánlva, hagyok egy szívet is..! Ölellek!

gypodor2015. február 27. 08:30

Mély érzelmű a vers!Szívvel jártam ''süppedő homok''-ú soraidnál. Gratulálok.
Gyuri

Nichi-ya2015. február 26. 21:17

Sok szeretettel, szívvel gratulálok szomorúan szép alkotásodhoz.

lukacsleopold2015. február 26. 19:55

De vacak ezt olvasni. Remekül írsz, és úgy érzem, minden szavad igaz. Szeretnélek boldognak látni!

Kicsikinga2015. február 26. 19:29

Érett, nagyon fontos gondolatok!

Matyi872015. február 26. 19:13

Elkeseredés, fájdalom-ezt tükrözi ez a remek versed. De teljesen érthető, miért is irtál ily' sorokat...Elismerésem, gratulálok, kedves Mónika!

Üdv: Mátyás

Napsugar06072015. február 26. 17:35

Átéreztem kétségbeesett, fájdalomtól meggyötört szenvedő alany élethelyzetét. gratulálok versedhez

Sun682015. február 26. 17:26

„Ez jutott. Kinek mennyi.” Soraid azt jelzik, neked sok jutott viharból és teherből. Kívánom, bújjon elő a nap fölötted újra! Szeretettel olvastalak.
Sün

M.Laurens2015. február 26. 16:29

Figyelemreméltó verset írtál, kedves Mónika .
Szívet hagyok érte!
/ Miklós /

DJ2015. február 26. 10:56

''A jutalommorzsákat elfújta a szél.'' - a jót a semmi váltotta fel
''Örömfoszlányból ócska szellő fújt könnyet'' - az örömet a bánat
... minden elmúlik egyszer, a szenvedés is... a pillanatnyi hanulatod is
Szép soraidhoz szeretettel gratulálok kedves Mónika!
Joli

Molnar-Jolan2015. február 26. 10:13

Érdekesen szövöd a párhuzamokat.

Faramir2015. február 26. 09:36

Nagyszerű vers! Szívvel, szeretettel gratulálok!
Üdv: Feri

Szentes2015. február 26. 09:15

Szep, erzelmes versedhez, szeretettel garatulalok, Zsofia.

Varimarici2015. február 26. 06:23

Nagyon elkeseredett, szomorú versedhez szívvel gratulálok. A remény azért csiholjon vidám szikrát is verseidbe! :)
Marika

Sida2015. február 26. 01:08

A mélységes elkeseredés hangját fogalmaztad meg versedben. Mondataid minden eleme, versed minden képe a jövőbe vetett hit végső összezsugorodását sugallja. Sajnos nem csak egyéni érzelmek ezek, nagyon sok az elkeseredett ember.
Versedhez gratulálok, mert nem csak a szépet és jót kell leírni, a fájdalmas valóságot is ki kell fejezni.
Klári

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom