Szerző
Vers

A verset eddig 623 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. október 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Baranyai Adrienn

Óda a pirítóshoz

Aranyló kenyérszelet,
rajta finom, rózsás pír,
rád gondolok, s reszketek,
nincs szó, mi téged leír!

Igéző vagy, és remek,
s halk illatod lengi át
míg csak érted reszketek,
tűnő fényben a szobát.

Imádom kecses formád,
s a kis égett széledet,
hűvös borzongás fut át,
ha csak látlak, szép remek.

Enyém leszel, tudom jól,
régen várom a napot,
mikor ajkam rádhajol,
s végre belédharapok.

Rajtad finom margarin
olvadozik izgatón,
nézlek csak - míly édes kín,
s fulladozok izzadón.

Míly forró vagy... kezem ég,
bár tudom, sorsod nem más,
mit én adok, csak a vég,
a halál, a pusztulás.

Eltűnsz majd, s tányéromon
csak pár kis morzsa marad,
úr voltál, s most puszta rom,
pirított kenyérdarab.

De ne búsulj! Miközben
jóllakottan heverek,
megőrzöm a szívemben
tündöklő emlékedet!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


doremi2007. október 30. 15:59

(-: bírom ezt a verset

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom