Jakab Levente

Két székely hallgatnak

1. Látod-e a virágot? Látod, hogy mosolyog?
Lelke tiszta, mert már mindent oda adott.
2. Árnyékod látva megrendül éned. Ősi létünk
alapjai megremegnek. Tükörképét látva a
múltnak és jelennek.
1. Az idő csiszolja a köveket, a mindenség
csiszolója elveszett.
2. Egyszerre élni a földet és a mennyet? Pénzé-
tett szeretet. Mással cipeltetni a keresztet.
1. Fáj és sajog, az út, mely bennem van, és mégis
ragyog. Istenem veled vagyok.
2. Könnycsepp, mely belül ég oly nagyon.
1. Ember ne tégy fogadalmat! Isten eldönti
sorsodat.
2. Mondj valami vidámat! Valami édeset. Rózsán
tündöklő mosolygó harmatcseppet.
1. Szénégetőnek sorsát ne irigyeld! A jót a pokol után kapod.
Jött apám és engem hozott. Farkas kölyök
volt az ott. Nyivogva kabátja alatt, kidugva didergő orromat. Fürdés volt és Vasárnap.

1. Feladatunk ránk szabott. Lelkünk,
vízcseppből a pára, melyet jégkristályé fagyasztott testünkként az Isteni kegyelem.
2. Nem a sziklát kell megtapasztalni, hanem annak könnyeit. Nem a rózsa szépségét,
hanem annak varázsát. Nem a szegény rongyait, hanem szívének kitárt kapuját.
1. Haladni türelemmel és tudni, hogy ott vagyunk, ahol a szeretet figyel. A többi a
porban marad, mint egy rózsaszirom árasztva a fájdalmat.
2. A szeretet gyertyái, melyek belül pislákolnak, adják az egymáshoz vezető utat.
- Ősi árnyak suhannak át, végtelenül hosszú sorban. Emberi rengetegek isteni hálót
fonnak e rejtelmes mindenségnek. Ki hittel, ki hittelen, ki szívvel, ki szívtelen.
1. Érdekel egy ősi ének? Mit csak az erdő regélnek. Meghallod azt minden dalban,
de tisztán csak a szélviharban, az esőcsepp nyirkában, a hópehely bársonyában.
2. Letérdelve kapsz az élethez szárnyakat és kaphatod életed csendjét a lelkedben.
1. Ó te földi lény, alkotsz és rombolsz, mint Isten! Csak dühödten és kevélyen, mert érzed.
2. Szóljatok, mikor áldozni kell. Már csak vérem jelenthet valamit eme nemzeti oltáron.
- Kint traccsparti folyik egy nemzeti öntudata alkonyán. Ha bírsz, énekelj!
Dalod az, mi hatni-tud, lélektől lélekig.
Gondolatszőnyeg, melyet őseid szőttek, talaj lábad alatt.
De ha gyalázod, mit bitorolsz silány lesz minden gyermeked!