Szerző
Vers

A verset eddig 893 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. január 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Kicsikinga, Tundertanc, 2 láthatatlan tagunk

Szarkáné Kun Szilvia

Lepketánc

Karját kitárja, lelke szárnyra kel,
Lepketánc tűzvirágos rétekkel.

Ajka rózsaszirom, csókja illatos méz,
Válla fának ága, mely a magas égre néz.

Szeme sötét éj, melyben elveszni is gyönyör,
Tekintete láng, mi mindent eltöröl.

Azután jön a reggel, hideg az ébredés,
Álom volt csupán minden rezzenés.

Ha táncot is jár néha a kacér emlékezet,
Földre húzzák vissza a sajgó gyökerek.

Ó, de mégis olyan jó néha elmerengni,
Puha takaróként ebben megpihenni.

Vagy hevülni, lobogni, elégni csupán,
Ha karjait átfonja a lány derekán...

S újabb álmot hoz forró ajakán.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Alice992015. szeptember 14. 17:52

Nagyon szép! Gratulálok!

Tundertanc(szerző)2015. március 25. 20:45

:) Nekem is kedves ez a vers.

LexAndrew122015. március 24. 10:32

Gratulálok! Nagyon szép képeket festettél le! :)

Tundertanc(szerző)2015. január 20. 09:02

Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat!

Kicsikinga2015. január 16. 09:25

Az első két sor, nagyon szép kép!

Szabad19862015. január 16. 00:54

Gratulálok a versedhez!
Minden szó megérintett.
Köszönöm :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom