Szerző
Puizl Attila

Puizl Attila

Életkor: 30 év
Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 551 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. január 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Puizl Attila

Az esőben

Az esőben állok, hiányoddal áztatom arcomat,
Bűnöm, hogy szeretlek; de megvívom harcomat.
Eltűntél vagy elvesztél; éveken át vártalak,
Míg hozzám nem lépett egy sötétben várt alak.

Csuklyája vészt jósol, hangja maró, mint a hideg,
Remegve feszült testemen minden egyes ideg.
Rothadó szája bűzzel vigyorogva köpte ki neved,
Könyörögve esdekeltem: "Az Életből ki ne vedd!"

De Ő csak nevet; kacaja alászáll a halálért,
Ez az Egyetlen e földön, amihez a Halál ért.
Véget ért hát az élte... "hogy, s miként történt?"
Érzem lassuló szívem... benne Te és Én tőrként.

"Visszajött volna a balga" - felelte a Végzet,
"Csapdámban gyötörte a szörnyű hiányérzet.
Átadom utolsó hörgésében Neked tett üzenetét;
Hisz többé mit üzen s mit tett, már nem tét:"

"Kedvesem, végem... de megtettem mindent Érted,
Hallottam elcsukló hangod s mentem, ahogy kérted.
Utamba állott a Csuklyás, kit kiküldött a pokol,
Rekedten szólt felém: - "Élted párja haldokol."

Megálltam időben és térben rogyva térdre,
Megmentésedül cseréltem éltem Tiédre.
Halálom szülte egyezség ez, mi vérrel íratott,
Szerelem szülte nyereség, mit könnyem itatott.

Élj tovább, Kedvesem, hisz megváltottalak,
Kérlek, ne haragudj, ha megbántottalak!
Kérlek, soha ne feledj el; most elköszönök,
Megtalálsz az esőben; mindent köszönök!"

Ázom... karjaim teszem szét az esőben:
Minden, mi vagyok és voltam; szétesőben.
Széthullt életünk, és mi lehettünk volna,
Lényed, ha csak még egyszer átkarolna!

Sötéten bámult a Vég; rosszallón és ridegen,
Megvetéssel bökte ki az alvilági idegen:
"Kotródj innen, és éld, mi még hátravan,
Keresd azt, ki szerethet: még hátha van."

Undorral emeltem fel fejem a Démonra;
"Nélküle hogy gondoljak szerelemre, honra?
Nélküle semmi vagyok, minden tettem céltalan,
Élőholt vagyok; halovány s árnyéktalan."

Mohón megcsillant az álnokban az ármány;
"Légy hát önfeláldozó, könnyű zsákmány!
Add élted önként s ígérem; viszontlátod őt!
Ha nem teszed, holtában is csak bántod őt!"

A Halál galád volt s ajánlata becstelen;
Romlott a szava, hűtlen tette dicstelen.
Összeomlott mindenem, nélküle hogy éljek?
Nem lélegzem; ennél többet kell reméljek.

"Legyen hát vér-egyezség, közted és énköztem!"
- szóltam a Mocsoknak - "Hisz annyit nélkülöztem!
Ígérem, ha visszahozod Őt, ha ennyit megteszel;
Halálomkor átveszem dolgodat, szabad leszel!"

A Pokolfajzat megdermedt, s hazug szava elakadt;
Sandán méregetett Engem, majd szeme tovahaladt.
Eddig élvezettel nézte kínom; most másfelé figyelt;
Engem szabadomban s valómban titkon irigyelt.

A Gonosz vágyott szabad lenni; több ezer év után,
Elméjében epekedve pihent meg minden délután.
Megfáradt a kárhozat vérfagyasztó szolgálatában,
Mögötte holt lelkek kísértették az idő távlatában.

Sötét rabja volt Ő a Holtak Könyve törvényének,
Nem szabadította meg Őt se más törvény, se ének.
Élt a Holtak e könyvében egy elfeledett paktum,
Mi hamisnak látszott; de tán most lehet faktum.

A Holt törvény következőképp nyilatkozik:
"Ha halandó önszántából életére hivatkozik,
S az utolsó homokszemét cseréli a Halállal,
A Szolga helyébe léphet azonnali hatállyal."

Felcsillant a tűz az Undok szemeiben,
Felismerte szabadságát az idő jeleiben.
"Legyen hát úgy, ahogyan mondod, Halandó!
Kaszám élted utolsó percében átadandó."

Sárga pergament húzott elő csontos kezeivel,
Fekete tollal véste azt, majd aláírta neveivel.
Felém nyújtotta, s Én remegve szignóztam;
A Halál árnyékától dideregve irtóztam.

"Úgy, te ostoba! Fogalmad sincs, mit tettél!"
- kacagott a Csuklyás - "Mindent vesztettél!"
"Nem tudom? Érte a pokolba lemennék,
Ő az Egyetlen, akiért bármit megtennék!"

A Szolga rémisztő nevetése megfagyott,
Majd behúzva köpenyét morogva otthagyott.
"Kedvesem, kiváltottalak, éveken át vártalak,
Kérlek, jöjj hozzám, mint Egyetlen várt alak!"

S ott áll előttem a Kedves; Ki életét adta értem,
Könnyeim törölve ölelem, csókolom a létem.
"Itt vagy végre, annyira nagyon féltem!
Amióta csak szerettél, Én azóta éltem!

Előttünk van még sok szép, közös esztendő,
Aztán átveszem dolgom, mi Értünk fizetendő.
Ne aggódj, ha csak percre láthattalak volna újra,
Akkor is megtettem volna - újra meg újra..."

2014. január 7.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pattila(szerző)2015. október 28. 17:36

@Adrienn18: Köszönöm kedves Adrienn! :)

Adrienn182015. október 28. 14:41

Megható versedhez szívvel gratulálok :D
Üdv,
Adrienn

jocker2015. április 4. 13:13

Jó, ha mondom!
Vivát! jocker/Kíber/Feri
Kellemes, Áldott Húsvétot Kívánok!

pattila(szerző)2015. január 20. 13:22

@Szentes: Köszönöm megtisztelő véleményed kedves Zsófia! :)

Szentes2015. január 20. 13:02

Nagyon fölkavart, nem talalok szavakat... minden elismerésem: Zsófia.

pattila(szerző)2015. január 18. 12:19

@karkoadam: megtisztelsz Ádám, köszönöm :)

Törölt tag2015. január 17. 23:18

Törölt hozzászólás.

pattila(szerző)2015. január 16. 10:31

@Meroni: Kedves Roni! Köszönöm értékelő soraidat! :)

Meroni2015. január 16. 09:32

Megható vers!
Őszinte tisztelettel és szeretettel gratulálok:
Roni

pattila(szerző)2015. január 15. 19:58

@donmaci: köszönöm kedves Józsi! Öröm volt látni a kommented! :)

donmaci2015. január 15. 19:56

Fantasztikus verset írtál, élmény volt olvasni! Szívvel gratulálok! Józsi

pattila(szerző)2015. január 15. 15:51

@19580808: Köszönöm kedves Eszter!
@Szinci: Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat ''Veraszivem''!
Igazán jól estek! Öröm ilyen nagyszerű véleményeket olvasni!
Tisztelettel;
Attila :)

Szinci2015. január 15. 15:22

Hű, ez ám a vers javából. Bevallom én még ilyen jót nem olvastam, pedig sok éve olvasgatok verseket. Az igaz szerelem útjába valóban semmi nem állhat . Élel-halál harcot vívtál szerelmedért. Minden elismerésem ezért a nagyszerű alkotásért. Gratulálok. Üdvözlettel szinci

195808082015. január 15. 15:21

Gratulálok megható vers.
Szívvel olvastalak Eszter.

pattila(szerző)2015. január 15. 14:44

@anci-ani: @szalokisanyi1: Köszönöm őszinte véleményeteket kedves Anna és Sándor! :) Igazán megtiszteltetés! :)

szalokisanyi12015. január 15. 14:41

''Ne aggódj, ha csak percre láthattalak volna újra,
Akkor is megtettem volna - újra meg újra...''

Az igaz szerelem útjába, még a halál sem állhat. Gratulálok!

Tisztelettel: Sanyi

anci-ani2015. január 15. 14:36

''Ázom... karjaim teszem szét az esőben:
Minden, mi vagyok és voltam; szétesőben.
Széthullt életünk, és mi lehettünk volna,
Lényed, ha csak még egyszer átkarolna!''
Lenyűgöző alkotásod mélyen megérintett...
egy csodálatos lelki vívódás, bensőséges kételyek halmaza...
Meghatóan szépséges versedhez gratulálok őszinte elismeréssel és szívet hagyok szeretettel: Anci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom