Szerző
Rajkort Miklós

Rajkort Miklós

Életkor: 27 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 186 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. december 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Rajkort Miklós

Ecce homo

Hitvány, csalfa és fekete remény:
Most boldog vagy, hogy megöltél engem?
Ne nézz rám! Ne kívánj jó szerencsét!
Egy átkozott földönfutó lettem.
Ecce homo.

Százszor megtanulhattam volna már,
Hogy a jóra vigyázni kellene.
Sírni felesleges, búsulni kár.
A múlt marad, a jövő elmehet.
Ecce homo.

Vállamon a tarisznyám - elmegyek,
Sietek, mögöttem porzik az út.
Tönkre ment minden - itt miért legyek
Tovább, ha már minden elhalványult?
Ecce homo.

Sietnék, de valami visszahúz-
Magával ránt minden apró emlék;
Pedig ott vár az ismeretlen út-
De mégsem tudom, hogy mit szeretnék.
Ecce homo.

Lesz-e majd az út végén valami
Tábla, ami elvezet majd oda,
Hol a bűneimet bevallani
Senkinek sem kell soha, de soha?
Ecce homo.

Látok-e majd újra madárkákat:
Mert nagyon szeretem a hangjukat.
Látok-e majd újra fenyőfákat-
És érezhetem-e illatukat?
Ecce homo.

Miért félek - nem vagyok tán erős?
Várhat rám: fiatal ismeretlen,
Lehet, hogy ott frissebb a levegő.
Boldog lenni többé: lehetetlen.
Ecce homo.

Boldog már csak az Úr színe előtt,
Sehol másutt a Földön.
Mérgemben lekaszálom: legelőt,
Amely számomra a sötét börtön.
Ecce homo.

Maradnék, utálom az újakat-
Senki sem hallja, hiába mondom.
Meghalok, minthogy kiadd utamat.
Hazudtam és félek: ecce homo.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rajkort(szerző)2015. január 19. 15:21

Kedves Attila!


Én köszönöm, hogy vette a fáradtságot és elolvasta a versemet, és értékelte. Nem igazán találok szavakat, melyekkel reagálni tudnék a dicséretére. Öntől kaptam a legszebb értékelést. Köszönöm!

Miklós

pattila2015. január 19. 02:49

Nagyon tetszik, gratulálok. A kérdő felhang, mely a vers gerincét alkotja különösen imponál nekem. Tartalmas, csodás vers ez. Köszönöm, hogy olvashattam.
Tisztelettel;
Attila :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom