Szerző
Puizl Attila

Puizl Attila

Életkor: 30 év
Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 356 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. december 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Puizl Attila

Debóra

Hull a fehér hó a kinti szökőkútra,
Hull a padokra, szobrokra, az útra.
Gondolatimmal játszom réveteg,
Megszámolhatatlan rengeteg.

Párás üveg mögül nézem e képet,
E gyönyörű, hideg fehéret-szépet.
Egy csésze forró tea kezemben,
Egy csinos lány velem szemben.

Csendesen, szerényen ül s olvas,
Messziről szeme csillogós-holdas.
Barna haja keretet ad értelmének,
Leomló, göndör, női jellemének.

Figyelem, míg engedi bátorságom,
- nincs nékem ebben jártasságom -,
Majd hirtelen pakol s kabátját veszi,
A pénzt gondosan az asztalra teszi.

Elsétál mellettem s reám mosolyog,
Gyomrom rögtön fel-le gomolyog.
Csukódik a kávézó ajtaja s nézem,
Szép pillantását még visszaidézem.

Pillanat alatt megszakad merengésem,
Elhaló hang váltja ki rettegésem.
Felpattanok gyorsan s kilépek a hóra,
Nem számítottam már semmi jóra.

S ekképp is volt: ott fekszik a hölgy,
Mozdulatlan mint egy darab tölgy.
Reám eszmél, miközben vizsgálom,
Majd visszakísérvén hellyel kínálom.

- Ó, remélem, ez csak egy rossz álom,
Elnézést kérek, nagyon sajnálom. -
Mondja Ő, s közben rendezgeti magát,
Elemezvén magán ruhája állagát.

Meggyőződvén, hogy nincs komoly baj,
Végre rám nevet s azt mondja: sebaj.
- Annyira siettem, megcsúsztam a jégen,
történt már ilyen valamikor, régen...

Szégyelli, mi történt, irul és pirul,
Csuklóján a bőr egyre csak lilul.
- Nagyon fáj a kezed? - Kérdem,
- Nem, az nem, inkább a térdem.

Ismét reám nevet gyöngyöző kacajjal,
Mintha nem találkozott volna a talajjal.
- Be sem mutatkoztam, ismét elnézést -
Mondja Ő, nem feledem el a nézést.

Kezét nyújtja: - Szia, nevem Debóra.
Én pedig némán nézek a leányzóra.
Későn eszmélek, hogy mutatkozni kéne,
Nem tehetek róla, hogy elcsavart az éne.

A melegben töltött pár perc után indul,
Késésben van, bár a hó még kint dúl.
Mindent megköszön, s közben reám tekint,
Mondom: - Kérlek, vigyázz, Te, kint!

Mosolyog és távozik immáron hangtalan,
Csak állok és nézem az ajtót szótalan.
Gondolatom csak egy most: Debóra,
Kellemes volt eme kései óra.

Mondta: teázik itt ismét egy hét múlva,
Remélem láthatom őt ismét pirulva.
Így térek ma este ágyba, nyugovóra,
Ígérettel fogom magam álmodóra.

2014. október 12.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pattila(szerző)2015. január 6. 18:03

@WNOR: lesz folytatás, mindenképpen :) köszönöm, hogy olvastál Norbert! :)

WNOR2015. január 6. 13:03

Remélem vissza mentél két hét múlva, kíváncsian várjuk a folytatást! :) Üdv: Norbi

pattila(szerző)2015. január 6. 10:10

@Akashi-Nana: köszönöm kedves soraidat, Akashi-Nana! :)

Akashi-Nana2015. január 6. 02:28

A történet akár fikció, akár nem könnyeket csalt a szemembe. Nagyon szépen és kifejezően írsz.

pattila(szerző)2014. december 25. 02:12

@Timibabszy: Kedves Tímea! )

A történet csak fikció.

Tisztelettel;
Attila

Timibabszy2014. december 25. 00:14

Rímes, aranyos! :-) Ez megtortent? :-P

pattila(szerző)2014. december 24. 11:43

Köszönöm kedves Sándor!

Viszont kívánom! :)

szalokisanyi12014. december 24. 10:06

Nagyon szép. Gratulálok!

Áldott, Boldog Karácsonyt Kívánok! Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom