Szerző
Szecsődy Kristóf

Szecsődy Kristóf

Életkor: 36 év
Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 536 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. december 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Szecsődy Kristóf

Oroszlán a jégen

Négyszer négy soros korcsolyáján csetlik-botlik a dzsungel királya,
s csak morog a röhögéstől fetrengő pingvinekre,
mert nem képes odamenni,
rendet tenni.
Királyi imázsa megalázóan csúszkál,
már magára is üvölt,
hisz sérti önnön méltóságát
ez a kétségbeesett kaparászás,
mellyel megküzd szinte minden centiméterért.
A kimerítő talpon maradásban lassacskán ráeszmél,
a jégmezőn keresve sem találhatna célt.
Így nagyokat sóhajtva, mozdulatlanul kimúlt.

2014. november 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Antimoiros(szerző)2018. január 2. 03:04

@Emese66: Nagyon szépen köszönöm!

Antimoiros(szerző)2018. január 2. 03:03

@TothGigi: De ahhoz, hogy ne engedd, csinálni is kéne valamit, és pont ez az, amire az oroszlán nem képes egyedül a jégen. :)

Emese662017. április 29. 19:04

Kár, hogy kimúlt. amúgy tetszett!

TothGigi2015. június 23. 14:26

@Antimoiros: Én egy oroszlàn vagyok! És nem engedném,hogy bàrki is röhögjön egy kiràlyon :)

Antimoiros(szerző)2015. június 23. 09:43

@TothGigi:
Kedves Karolina!
Vicces ez az alternatív befejezés. Köszönöm, hogy olvastál!

TothGigi2015. június 22. 17:36

....kimúlt volna ha nem ő lenne az àllatok kiràlya :) Egy nagy üvőltéssel maga mellé parancsolja a pingvineket!
-húzzatok ki innen de tüstént !
Pingvinek màsodpercig sem gondolkodva ,kihozzàk a kiràlyt a túlpaltra.
- hàlàsan köszönöm!
Majd lassú léptekkel csendben elsétàlt :)
.....Tetszett a gyerekversed :)
Üdv. : Karolina :)

Antimoiros(szerző)2014. december 18. 10:23

@fabijoe: Kedves Józsi!
Örülök, hogy erre jártál. Két kérdést tettél fel, igyekszem válaszolni. Az utolsó három sorban a narrátor eltávolodik a főszereplőtől, aki a jelenben eszmél rá, hogy a jövőben (feltételes módban) nem találhatna célt, aztán elpusztul. Igazad van abban, hogy az utolsó sor nem következetes. Retorikai szempontok miatt döntöttem a megoldás mellett. Egyszerűen hatásosabbnak tűnt jelen időben írni a jégen csúszkálás szenvedéseiről, de az utolsó sorba a befejezettség hangsúlyozására a múlt tűnt a legalkalmasabbnak. Annyit tudnék felhozni a védelmében, hogy a kimúlás nem biztos, hogy már bekövetkezett mire vége a szövegnek, de a narrátor nem lát más lehetőséget a főszereplő számára, ezért olyan, mintha már meg is történt volna.
A második kérdés a szöveg jóságával foglalkozik. Ezt szerencsére csak korlátozott mértékben az én tisztem megítélni. Amikor megszületett, tetszett. :)

Antimoiros(szerző)2014. december 18. 10:13

@Kicsikinga: Köszönöm szépen! A csemege talán túlzás, de nagyon örülök annak, hogy megfogott ez a kis történet!

Antimoiros(szerző)2014. december 18. 10:11

@Matyi87: Köszönöm szépen a véleményedet. :)

fabijoe2014. december 18. 09:46

Értem én, hogy a kimúlik fura lett volna (jelenben? jövőben?) a vers végén, de addig a jelenben vagyunk, onnan meg a múltban?
A fabula jobb, mint a vers, gondolom, tudod.

Kicsikinga2014. december 16. 19:25

Csemege ez a versed!

''mert nem képes odamenni,
rendet tenni.''

Matyi872014. december 15. 17:41

Remek s szép vers azoknak a gyerekeknek, akik szeretik a vadregényeket s az ilyet meséket...de nem csak gyerekeknek! Gratulálok!
Üdv: Mátyás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom