Szerző
Bíbor Kata

Bíbor Kata

Népszerűség: 648 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 714 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. december 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (46)

Bíbor Kata

Metronóm

Fölszállunk és egymás mellett,
váll a vállhoz - kóbor lelkek
mindahányan - utazunk

állomások neonfénye
vakít, hogy a szembe vésse:
sötét hely az alagút

üvegfal csal tükörarcot,
visszanéz, és mély barlangok
rejtik, mi a szívben zúg

táskányi sors ölben, porban,
fékezéskor halkan koccan
fogainkhoz szép szavunk

kinek mindig - kinek mégse -
sokáig tart, hogy megértse:
milyen rövid ez az út.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


EgyedAgnes2015. augusztus 28. 15:50

:)

Törölt tag2015. március 30. 22:06

Törölt hozzászólás.

stapi2015. január 4. 14:53

- !!! -

miriam2014. december 28. 14:10

Remek zárszó!

t.buga2014. december 27. 01:25

Elképesztően jó a versed, fogadd őszinte elismerésemet!

Törölt tag2014. december 19. 12:12

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. december 18. 07:39

Törölt hozzászólás.

nyakoattila2014. december 18. 00:23

Veled metróztam! :)

Eddi2014. december 17. 22:40

Nagyon jó és nagyon tetszik! Természetességgel megírt vers! Minden a helyén benne! Hagyok is egy szívet versedhez Eddi.

1970(szerző)2014. december 17. 17:09

Köszönöm szépen Mindenkinek, hogy olvastátok, és hogy így gondoljátok!:-)

Mirana2014. december 17. 10:39

Gratulálok :a tömör lényeg mind benne van ,mit sorsunk diktál
oly ''metronóm''
Üdvözlettel:Margó

church732014. december 17. 10:34

Ebben minden bent van! Zseniális! Szívvel: Zoli/Church

Radi2014. december 16. 19:46

Már a cím is találó! Remek ez a vers, örülök, hogy benéztem ide! Kedves Kata! Még nem olvastalak, de ezentúl figyelőmbe leszel! Szívet hagyva szeretettel üdvözöllek! Attila

Kicsikinga2014. december 15. 13:21

Nagyon ötletes cím, és a vers, magas színvonalú, még ott lent a mélyben is, ahol éppen

''táskányi sors ölben, porban,
fékezéskor halkan koccan''

10082014. december 15. 11:34

''táskányi sors ölben, porban,
fékezéskor halkan koccan
fogainkhoz szép szavunk.''

Rövid az életutunk. Vannak
akik bölcsen, mások balgán
haladnak rajta.
nagyon kifejező, remek vers
a formája is különleges.

Szívvel olvastam Katám.
Boldog Karácsonyt! Zsu

kreativ552014. december 15. 06:31

Tökéletes a vers címe, és az üzenete: Bíbor Katásan remek!

lukacsleopold2014. december 14. 21:45

Molnár Joli jól megfogalmazta a lényeget. Közérthető, de mégsem szájbarágós. Igényes, de nem elvont. Egyszerre szolgálod ki a szakmát és a közönséget. Példaértékű.

Törölt tag2014. december 14. 14:57

Törölt hozzászólás.

Pera762014. december 14. 12:39

Hihetetlen jó a ritmus, jó a forma, a tartalom, rímek, és a fő mondanivaló átjön: értékeljük életünk, a másokét is, mert bizony véges...
Grt.

1970(szerző)2014. december 13. 18:37

Köszönöm szépen a figyelmeteket, hogy olvastátok, és hogy belegondoltatok.:-)
@voodoo: :-) Köszönlek! Eddig úgy gondolom, én szeretnék még...

voodoo2014. december 13. 14:13

váratlan utazás a lelkünk közepén, monoton álom,
unott metronómként egyszerre kattog a füledbe
a sok acélkerék: vár-e rám valaki a végállomáson,
és ha megérkezik a vonat, rajta leszek-e még....

Ibolya.522014. december 13. 13:27

Remek versedhez gratulálok. Ibi

estvanbalog2014. december 13. 13:25

Az út bizony rövid...értünk az utolsó kövig...mi itt mind együtt sóhajtunk...milyen rövid is ez utunk...szeretettel olvastam egy újfent kiváló ''bíborkatást''...gratulálok, kitűnő tizenot soros hatás...Estván...

laszloklara2014. december 13. 10:01

Nagyon szeretem ritmikus, remek verseidet. üdv.Klári

Gyongy442014. december 13. 08:27

'' ...kóbor lelkek
mindahányan - utazunk

Ráadásul annyira egymásra vagyunk utalva az út minőségét illetően - jó lenne ezt így karácsony közeledtével legalább - megérteni. Nagyon szépen megírt figyelmeztetés, gratulálok, kedves Kata! Szeretettel Gyöngyi

gypodor2014. december 13. 07:56

Kinek mindig-kinek mégse-
sokáig tart, hogy megértse:
milyen rövid ez az út.
Bizony, az alagút vége felé az ember már gondolkodik, s próbál visszanézni, de csak a pótkocsikat látja...
Szívvel olvastalak most is. Jó a vers! Gyuri

kodrane2014. december 13. 06:11

Néha rövidnek tűnik, máskor meg nagyon hosszú! Remek a versed, gratulálok!

eferesz2014. december 13. 00:33

HÚÚÚÚÚÚÚ!
:)
Az bizony, és mégis benne van egy egész világegyetem.
Üdvözletem!

donmaci2014. december 12. 20:58

Remek versedhez szívvel graulálok! Józsi

M.Laurens2014. december 12. 19:25

''táskányi sors ölben, porban,
fékezéskor halkan koccan
fogainkhoz szép szavunk''
--
Nagyszerű strófa, ... olyan igazán Bíbor Katás :))
Szívet hagyok soraidért cserébe!
/ Miklós /

Sun682014. december 12. 19:09

Élmény olvasni minden versedet. Ezt is. Sokáig tart, hogy megértsük, milyen rövid ez az élet. Köszönettel Sün

pauleve552014. december 12. 17:56

Nagyon jó ez a ritmus! Döccenő nélkül siklunk végig az alagúton - a végén pedig - remélhetőleg - ott a fény.

napelem2014. december 12. 17:39

Új forma, új ritmus, új rímképlet - szokatlan tőled -, mégis olyan ismerős. :) Igényes munka, mély tartalommal.

csillogo2014. december 12. 15:22

Ahogyan kibontod az érzéseidet - csodálatos!
Gratulálok szeretettel Kata!

barnaby2014. december 12. 14:10

nagyon szép vers.Ritmusos, lüktető, mintha menet közben átvetted volna a lendületet...gratulálok:B:)

Donkanyar2014. december 12. 13:20

Nagyon szép,szívvel olvastam ! Gratulálok !

Attila

rildi2014. december 12. 12:26

Bizony, kattog a metronóm a mókuskerékben, és akár fölszállunk, akár alá, kilépni nehéz belőle, pedig olyan rövid az út...
Nagyon tetszett a versed, Katám, csendes, puha lélekébresztő. :)
Szeretettel gratulálok: Ildi

szalokisanyi12014. december 12. 11:00

Nagyon szép. Gratulálok!

peronkakas2014. december 12. 10:27

Nagyon szépen megírtad. Csak felszállunk és már itt is a végállomás.
De azért sok jó is történik a két állomás között! Szeretettel gratulálok. István

rimkontar2014. december 12. 08:28

Úgy elröpül mint a huzat az aluljáróban.

k.laszlo2014. december 12. 07:56

Bizony nagyon rövid ez az út!!!Drága Kata!Nekem szívembe markolóan szép a versed!Itt is hagyom érte szeretettel!!! Kóródi László

rapista2014. december 12. 02:39

érdekes szembeállítás a pabolában!

Törölt tag2014. december 12. 01:09

Törölt hozzászólás.

Nessy2014. december 11. 23:49

hm..metróutazás az életünk? ''hát megint megyünk''..vagy még mindig és újra meg újra..szép, érzékletes vers! :)

Molnar-Jolan2014. december 11. 23:19

Nagyon érzékeny, profi vers, amellett, hogy az életútra utal egy metróutazás ürügyén, szépen végigviszi a kettősség egy pillanatra se válik szájbarágóssá.
Szerettem!

Sida2014. december 11. 23:12

Vidám ritmusú versed egészen elbűvölt. Sajnos már nem utazgathatok, de elképzelni még tudom, pláne, ha ilyen verset olvashatok. klári

Borivoje2014. december 11. 22:42

,,Nagy utazás,azt mondtad,hogy ez élet,s NEM HALUNK MEG...''

Presser Gábor...,,Aki szakállal hordja a szemüveget,biztos nagy tudósa a léleknek...''
Tudod...

fufenka2014. december 11. 22:28

Örülök, hogy egy rövid ideig is együtt utazhatunk! Köszönettel: Fufenka

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom