Szerző

Valentin Stipe

Életkor: 78 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 157 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. december 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Valentin Stipe

Zsolozsma

Lebontott kontyotok
emlékzuhatagába temetkezni,
karotok biztonságát és a csodákat
nem feledve,
s az alázat mélységeibe hullva
vergődni didergőn, felsebezve,
kikötözve májusi füvekre, fákra,
szeles, szerelmes dalokra várva,
szótlan siratni titeket,
kik felittátok a szívemet, s véremben
szüntelen dobogva
kísértek majd a siratódombra.
Ti anyáim! Szeretőim! Testvéreim
örömben, szenvedésben!
csupasz kő-vidék a táj nélkületek
fekete-virágos reménnyel,
és nincs senki a kapuk előtt!
S a kerítéseken sem szól ki senki!
Az éjszakák bénán függnek a tájon,
s perceit az idő csak eldübörgi
tehetetlen...
Nélkületek csillagom riadtan
verdes tenyeremben,
s felnőtt dolgaim között
kirepedezik a fájdalom.
Ím, így vagyok kitárt karotok
ölelésére vágyva,
nézzetek!
Marad, mi volt: a gyermeksírás,
s fölötte a halál öntörvényei
keringenek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mama552014. december 10. 13:24

Megható versedhez nagy szívvel és szeretettel gratulálok: Marika

be.jozefina2014. december 10. 05:54

Szépen megírt versedhez gratulálok!

Ibolya.522014. december 9. 20:53

Gratulálok megható versedhez. Ibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom