Szerző

Pej Erika

Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 361 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. december 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pej Erika

Egyedül

Hosszú volt a nap, csak vánszorgott,
Lassan, húzta a perceket, mint sánta a falábát.
Nem kapcsolok lámpást, ha arcod nem láthatom,
minek szórja hiába világát?
Csukott pillám alatt, úgyis érzem, tested minden apró vonalát.

Az éj sötétje lopakodva vesz körül,
mint fojtogató bársonylepel rám ül.
Nincs fény, csak mély sötét, és karcos téli szél.
S én fuldokolva sötétbe bújva arra várok,
hogy suttogásod halljam helyette.

Hosszú nap után, hosszú éjszaka.
Égő, fájó, álmatlan, kínzó minden szava.
Kegyetlen hajnal, könnyben úszó rideg reggel.
Csak a magány az, ki ilyenkor felkel.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Heather(szerző)2020. augusztus 11. 08:09

Köszönöm, örülök, hogy tetszik:)

Annasag2020. augusztus 10. 18:31

Ez gyönyörű!

Heather(szerző)2014. december 9. 19:21

Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :))

Beke-poeta2014. december 9. 16:31

Kedves Erika, ez nagyon szépre sikeredett vers lett. Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom