Varga H Mária

Állatkerti séták

Hamar virradt, itt a reggel,
Időd itthon ne verd most el.
Öltözz hamar, gyere velem,
Menjünk el az állatkertbe.

Állatokat mind megnézed,
S megtanulod életüket.
Jó, ha tudod, és megérted,
Milyen csodálatos lények.

Kellőképpen szeresd őket,
Sokféle van, s érdekesek.
Ha majd te is felnőtt leszel,
Gyermekedet sűrűn hozd el.

Nézd meg a sok ragadozót,
Mókás majmot, és a kígyót.
Ha úgy érzed, nagyon tetszett,
Jöhetsz mindég ismételten.

Izgalmas volt a mai nap,
Sokat megtudtál ez alatt.
És, hogy soha ne feledjed,
Időd van rá, s újra nézd meg.

Az oroszlán

Az állatok királya én vagyok,
Naphosszat alszom, ásítok nagyot.
Ha bendőm éhes, én talpon vagyok,
Zsákmányból előbb mint király falok.

Merészelni, én azt nem ajánlom,
Előttem egyen, engem kijátsszon.
Büntetést kap hegyes karmaimtól,
Elveszem a kedvét lakomámtól.

Amennyiben hűséges, alázatos nagyon,
A zsákmányból neki mindég enni hagyok.
Tudja meg, én vagyok az állatok királya,
Nem állhatnak mellém becsület dolgában.

Minálunk ősidőtől ilyen lett a divat,
A gyengébbik ehet mindég utolsónak,
És ha netalán végül neki nem is marad,
Van ez így néha, hát akkor hoppon marad.

Na, de bezzeg, falkának hatalmas ura,
Jóllakottan henyél, tele van nagy hasa.
El-elbődül, hogy messze, távol megértsék,
Ő itten a király, a hatalmas fenség.

A leopárd

A leopárd fenn a fán,
Éhes... zsákmányára vár,
Éppen csak a farka jár,
Maga mozdulatlan vár.

Jöhetne már az ebédje,
Olyan éhes, épp csak lézeng.
Két napja már alig evett,
Csak egy kicsi kis egeret.

Ahogy ott fenn lesben áll,
Halkan rezdül meg az ág.
Kockás piton arra téved,
Rátámad, és harc a vége.

Nosza a nagy leopárd,
Vadul védekezik már.
Ám a kígyó erősebb,
S megroppantja erősen.

Kiszenved a leopárd,
A kígyó csak erre vár.
Ez lett a mai nap vége,
Őt eszik meg most ebédre.

A teve

Itt a teve, nagy a púpja,
Ő a sivatag hajója.
Terhet cipel éhen, szomjan,
Kibírja a sivatagban.

Szívóssága határtalan,
Ivóvize púpjában van,
Tevehajcsár izzad, szomjaz,
Ám a teve vígan nyargal.

Sivatagon vezet utad?
Tevét válaszd, ne a lovat,
Mert ugyan, a ló a gyorsabb,
Ám a teve meg szívósabb.

Sok mérföldet bír a teve,
Lába hosszú, izmos, merev.
De ha kell, a parancsszóra,
Egyre gyorsabban kapkodja.

Tevehátra csak az üljön,
Aki rajta biztosan ül.
Tevegelni nem oly könnyű,
Ahogy sokan hiszik köztünk.

A gorilla

Jó nagy állat a gorilla,
Minden majomfaj királya.
A domináns mindég nagyúr,
Kis csoportját védi vadul.

Valamelyik mégis kétli,
Vezérségét elismerni,
Büntetésben részesíti,
Hogy kedvét is elveszíti.

Így él ez a majomfajta,
Álló nap csak növényt falna.
Jöhet banán vagy vadalma,
Mindent bevesz éhes gyomra.

Amikor lenyugszik a nap,
Jóllakottan ásítanak.
Nőstény s kölyök fára másznak,
Fészket vesszőkből csinálnak.

A nagyvezér odalenn van,
Nem megy fel, mert nagy a súlya.
Fa tövében fekszik csendben,
A majomnép szendereghet.

Az elefánt

Ihol itt az elefánt,
Lábon járó óriás.
Ormányával trombitál,
Hogyha ellenséget lát.

Jó szimatú, mindég éber,
Nagy fűevő, folyton éhes.
Hatalmas nagy erejével
Minden állatot legyűrhet.

A füves pusztáknak királya,
Otthonosak Afrikában.
De élnek még Ázsiában,
Utóbbi az ember szolgája.

Vizeknek nagy kedvelői,
Sűrűn járnak pancsikálni.
Ormányukkal locsolkodnak,
Mint a gyerek, játszadoznak.

Igen féltik kicsinyeik,
A veszélytől mindég védik.
Az embert ők mégis félik,
Már messziről elkerülik.

A róka

Ravasz állatok a rókák,
Tartja róluk a közmondás.
Baromfiknak ellensége,
Hordja is azt tizedelve.

Hosszú füle, lompos farka,
Jellegzetes a járása.
Néha-néha emberlakta
Területre is megy, lopva.

Bajuk csak akkor lesz nekik,
Ha a kutyák megkergetik.
Űzik, féltve házuk táját,
Róka menti az irháját.

Nagy kárára lehet az embereknek,
Mikor nem várják, akkor jelenik meg.
Válogatásnak őnáluk nincs helye,
Tyúkot, kacsát, mi mindent elcipelhet.

A kotorék körül mindenféle toll van,
Messziről is látszik, hogy itt róka van.
Tény, hogy a róka rettentő óvatos,
Ha keresni kezded, biztos nem találod.

A kígyók

Erdők, mezők, fák és rétek
Mind lakhelyük a hüllőknek.
Vannak köztük is olyanok,
Teljesen ártalmatlanok.

De ha nem figyelsz eléggé,
Éppen egy kobrára lépnél,
Bizony, biztos meg is marna,
Kígyó marta belehalna.

A vipera mind veszélyes,
Orvosságnak is jó mérge.
Láthatod a patikákban,
Ebből gyógyszert is csinálnak.

Van köztük nagy, óriás is,
Ilyet nem mindennap látni.
Borzasztó nagy az ereje,
Sok-sok állat retteg tőle.

Sziszegő hangot hallatnak,
Tojással is szaporodnak.
Ám elevenen is szülnek,
Így vannak ők sok-sok ezren.

A zsiráf

Egyetlen egy állatnak
Nagyon hosszú nyaka van.
Ez pediglen a zsiráf,
Hosszú nyakán messze lát.

Növényevő, patás állat,
Faleveleket dézsmálgat.
És amit más nem érne el,
Utánanyúl, könnyűszerrel.

Hogyha veszély közeledik,
Már messziről észreveszik.
Védekeznek hátsó lábbal,
Borzasztó nagy rúgásukkal.

A veszély rá akkor a nagy,
Ha ivás közben lehasal.
Ily helyzetben, jól nem láthat,
Lehet préda oroszlánnak.

Nagy kietlen Szavannákon
Legelésznek a zsiráfok.
Igen szelíd, nyugodt fajú,
Ez a nagyon hosszú nyakú.

A tigris

A vad dzsungelek sötét rejtekében
Éli világát magányos remete.
Csak párzáskor küzd rettentő üvöltve,
Mutatja, mekkora az ő ereje.

A tigris az évnek legnagyobb részit
Erdő mélyében, magányosan éli.
Vérengző bestia, igaz húsevő,
Előle minden élőlény menekül.

Sárga testén a csodás fekete csíkok,
Gyönyörű bundájú, e rettegett gyilkos.
Csodaszép bundája okozza a vesztit,
Fajtája a végén teljesen kiveszik.

Kevés van belőle, megfogyatkozó,
E félelmetes, szép nagy ragadozó.
Csak imitt-amott létezik belőle,
Becslik számát ma csak néhány ezerre.

Védetté is van mára már nyilvánítva,
Nem lőheti őket sok ember halomra.
És ha sikerülne megmenteni őket,
E csodás macskafaj nagy számban is élhet.

A sakál

Folyton üvölt a sakál,
Falkában él, nagy vadász.
Dögre gyakran visszajár,
Ha épp` zsákmányt nem talál.

Amit ott hagynak a nagyok,
A zsákmányból maradt koncot,
Ők azt soha meg nem vetik,
Jóízűen mind megeszik.

De ha zsákmányt ejtenek,
Gyorsan, mohón nyeldesnek.
Igyekeznek mihamarán,
Nehogy jöjjön az oroszlán.

Mert ha az ott megjelenik,
Zsákmányuktól elkergeti.
Egy pár pofont kioszt nekik,
És a végén vígan eszik.

A távolból búsan nézik,
Az erősebb táplálkozik.
Így van ez az állatoknál,
Aki gyengébb, mind pórul jár.

A jegesmedve

Északi sark hidegében
Éldegél a jegesmedve.
Óriás nagy ragadozó,
Kedvence a kövér fóka.

Hatalmasak, termetesek,
Több mázsásra is nőhetnek.
Természetes ellensége nincsen,
Eszével ember áll ki ellene.

Ők mérföldekről is megérzik,
Ha jég alatt fóka rejtőzik.
Roppant éles szaglásukkal
Bárhogy bujkál, rátalálnak.

Orosz medvét sok ember ismeri,
Legközelebbi rokona a Grizzly.
De több faj él szerte a világban,
Fehér - fekete, népes családban.

A krokodil

Folyók, tavak vizeiben
Krokodilok élnek itten.
Népes család, sokan vannak,
Emberre is rátámadnak.

E fajta nép mindég éhes,
Csúszó-mászó, rusnya férgek,
Ízlésük se olyan kényes,
Társát eszi, hogyha éhes.

Nekik mindég száz a foguk,
Fogorvosra nincsen gondjuk.
Marakodás közben, egy kihullik,
Ott a másik, a helyére bújik.

Párjuk ritkítják alattomosságban,
Ki nem vigyáz, az könnyen pórul járhat,
Zsákmányuk zöme emlősökből esik,
Ám, ha nem akad, akkor egymást eszik.

Így élnek ezek az alattomos rémek,
A "bordás" köztük a legnagyobb méret.
A vízben mindég csendes, mozdulatlan,
Olyan, mintha az ár fatörzset sodorna.

A rágcsálók

A rágcsálók nagy csapata
E világon mindenütt van.
Elsőként őket sorolnám:
Egér, pocok és a patkány.

Tudd, ezek a ronda férgek
Nagyon-nagyon fertőzőek.
Mindenütt a lukat fúrják,
Pedig méreggel is irtják.

A nyestek is sokan vannak,
Mint a róka, tyúkot lopnak.
Aztán vannak görények is,
Nekik bűzös mirigyeik.

Hörcsög szántóföldön akad,
Lyukat vájnak a föld alatt,
Úgy élnek az odújukban,
Sok gabonát behordanak.

A mezőkön és a réten
Mindég van belőlük bőven.
Hogy miért léteznek ezek?
Mert a világ így lett kerek.

A madarak

A madarak is fontosak,
Szóljunk róluk utolsónak.
Ezeknek is sok fajuk van,
Jó, ha ismersz párat jobban.

Sok, rengeteg papagájfaj,
Élnek szerte a világban.
Mind igen szép, színes tolla,
Némely beszél emberhanggal.

Ragadozó madaraknak
Karmuk éles, csőrük horgas.
Ezek között király a sas,
Ő a magas egek ura.

Sok költöző akad köztük,
Fecske, gólya, ki tudja mind.
A ludak is messze mennek,
De tavasszal visszajönnek.

Sok hasznos kis madarunk van,
Sok férget elpusztítanak.
Ne bántsd őket éppen ezért,
Mindég kedves barátjuk légy.