Szerző
Mészáros László Berkesz

Mészáros László Berkesz

Életkor: 45 év
Népszerűség: 189 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 472 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. november 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (28)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Mészáros László Berkesz

Másodvirágzás

(Szonettkoszorú)

1.
Aranyló levélen csipkét ver a dér.
Rezzenő árnyakat cipelő terek
hanyatt feküdve kémlelik az eget.
Álmos tócsa jegén nyikorog az éj,

fekete hajával teli a markom.
Olcsó virágcserépbe száradt rögön
úgy foszforeszkál a hold, mint az öröm
csókba feledkezett, szerelmes ajkon.

Ahogyan a táj a hirtelen-örök
változásban, benned újraöltözök.
S vajon mikor a galambszürke fagyok

tüskés szárnyai alatt reccsen a lég,
s ólmos köd leplén porzik a messzeség,
érzed-e, Kedves, hogy én is meghalok?

2.
Érzed-e, Kedves, hogy én is meghalok,
hogy a romlásig motozó szürkület
tompa sejtelmén dobják le kérgüket
a fák, s csontos ártatlansággal vacog

a némaság gyökerén hajtott való?
Érzed-e, hogy formál, alakít a gond?
Mert tajtékzik a vágy, s mint apró zátonyt
roppant viharzó tengeren a hajó,

magány öklein úgy reccsen a lélek.
S e világtalan rendben kell, hogy éljek
nélküled, mint felégetett nádasok

füstölgő csonkjain illegő madár,
mely fészke hamvára vissza-visszajár,
mikor a homály a legszebben ragyog.

3.
Mikor a homály a legszebben ragyog,
s fehér szemekkel hunyorog a hajnal,
majd itt ülsz ágyamon kibontott hajjal.
Lásd, ordas éjek teliholdja vagyok,

mindenség köldöke ráng a torkomon,
és kihunyt üstökös arcomon a pír.
A tenyerem rózsaszín levélpapír,
őrzi szavaid, ha írok, s dolgozom.

Mint halvány napsütésben a sárga lomb,
áttetsző rémület ikrája bolyong
szívemben, s békésen buggyan ki a vér

a feltépett sebek korgó kútjain.
S amíg elevenre vetkőztet a kín,
késő káprázatom nyugovóra tér.

4.
Késő káprázatom nyugovóra tér.
Könnyű ölelés hevén lelt varázslat
üszkös szikráin sistereg a látszat,
hogy a vétkes való szörnyű késhegyét

fened a végtelen feszes fonalán.
Nedves ajkadon halkan pattan a csend,
kormos üveglapon lomha fény mereng,
mint halálnak fényszóróin a magány.

S addig ránt e továbbálmodott szeszély
fortélyos igazán hamisított mély,
míg bennem egyes-egyedül vétkezel.

S miként egy emberfeletti alkotás,
kinő a szívből a végső dobbanás,
mire bezörget ajtómon a reggel.

5.
Mire bezörget ajtómon a reggel,
a zsibongó idő kerekén kihagy
a távol húsába vasalt pillanat.
Lengő bordáin táncos árnyat nyergel

a tudat lámpásán gyúlt emlékezet.
A föld fekete porába fáradt test,
mint egy megbújt értelem, látomást fest.
S megváltó sötétnek nyújtja a kezet

az öntudat rácsain eszmélt szellem.
Pedig szólhatnék óvatosan, szebben,
mikor a zengő magasba emellek,

de odafent a beszéd is idegen.
Csak fekszek, hanyatt az égnek, hidegen,
mint a tél fehér sarába fagyott eb.

6.
Mint a tél fehér sarába fagyott eb,
már értem, sajgó vakkantás a világ.
A lét koszorúba font szalmavirág,
pendülő drótok körötte az erek.

A susogó vizek homlokán a ránc
messziről hajított kövek undora.
A szellő komisz Istenek ostora,
a csillag-telt ég felpattogzott zománc

harcra kész angyalok páncélos mellén.
S már nem ülhetsz többé mosolygón mellém!
Sárban vackoló avaron térdelek,

mint a napnak hátat fordító bokor,
s ha álomba billent hiányod olykor,
a fel-felnyüszítő csendre ébredek.

7.
A fel-felnyüszítő csendre ébredek,
pilláim alá szórt homok az álom.
És vérbe lábadt tükrein csodálom,
ha szelíd hangodon újjáéledek.

Mint gyümölcsfa mézgás kérgei alól
tavasszal szabadult, aprócska bogár,
ha könnyű léptekkel rohan fel kopár
ágakon, messzi a földi pokoltól,

úgy kérezkedik hozzád hívó szavam.
Pedig, mint a gyermek tudja, hasztalan
képlet játszik bolondot a szemekkel,

ha ily létezésben logikát kutat,
s ahogy én taposom feléd az utat,
síkos álmokba kövesült erekkel.

8.
Síkos álmokba kövesült erekkel,
mint akit semmibe taszít a vonzás,
sejtjeim köti görcsre a szorongás.
Tenyerembe simult arcom neheztel,

veled is annyira egyedül vagyok,
akár az ajtóra láncolt vaslakat,
mely rozsdás nyelvén őrzi a titkokat.
Nem nyitok kaput, de határt sem szabok,

ha gyilkos fényével babrál az alkony,
hogy nyikorgó szívem ütemén haljon,
mikor az elmúlás legszebben beszél.

Lenyugvó nap az egyetlen nyugalmad,
úgy játszik hajadon az esti harmat,
akár búzatáblán a hajlongó szél.

9.
Akár búzatáblán a hajlongó szél,
sűrű képeket perget a tekintet.
Istenről szaggatott, hófehér inget
vadprémmel díszített gúnyára cserél

a hamis-igazat félő gondolat.
Félbe vágott kötélen táncol a rend.
De honnan is tudnád, nekem mit jelent,
ha a múltban meszesült árbocokat

tűzdel tengerkék szemembe hiányod,
ha sóhajom melegén kell kivárnod,
hogy belepusztuljon szívembe a kéj.

Nézd, tépett szárnnyal hullnak a madarak!
Szelíd borzongást füttyent a pirkadat,
ha karátos sebek rejtelmén zenél.

10.
Ha karátos sebek rejtelmén zenél
egy arcon ragadt, óvatos érintés,
az anyagba szelídített keringés
kalapál lázasan őrült ütemén.

Csókolni, ölelni és szeretni kell,
mert elfolyik ujjaink közt az idő,
s egy borzasztó napnyugta hevén kinő
belőlünk a csend ápolatlan heggel.

Látomásos egek morgó viharát,
mint a dobbanást, szívünkön hordja át
a tűnődő létezés, s űri jelek

tág ereszén ömlik valónkba a vész.
Mint rózsatő hajtását a jó kertész,
ahogyan szaggatlak, épp úgy féltelek.

11.
Ahogyan szaggatlak, épp úgy féltelek.
S mint akit csak az Istenért szeretnek,
ajkamon tüskék, szememben keresztek,
az arcom félholdján rezgő éjjelek.

Akár a nyári táj, lobogva oson
szobák repedésein át illatod,
és ilyenkor szelíd-gondú harangot
kongat vérköreimben az oltalom,

mert őriz belőled valami csodát.
Mint halandó test a könnyű föld porát,
ahogy a varázst, a kínt is elbírom,

ha mellemen érzem lüktetni szíved,
s úgy szövi vállam a hajad, mint füvet
a semmi tövén nyíló rózsaszirom.

12.
A semmi tövén nyíló rózsaszirom
vagy, egy bánat-parfümös virágzáskor
szakított, mindig szomjaztató mámor.
S e megszédült percek illatát írom

keserűn vérkeretes koszorúba,
egészen érted, s egészen ellened,
mikor mennydörgést borjadzó fellegek
vonulnak a felszentelt háborúba.

Értem, akit a hajnalhasadás szült,
míg villámló tollal markomban serdült
ki bennem első lombhullás, és finom

bársonnyal szőtt ágyat a hidegrázás.
S most ez odaveszett másodvirágzás
harmattal telt hervadását siratom.

13.
Harmattal telt hervadását siratom
újszülött szerelmünk lélegzetének.
Nyelvem hegyén vet szikrát az ének,
s már dühöngő értelemmel sem tudom

rímekbe vetni, mennyire szeretlek.
Két ütközés között rólad csevegnek
a fák ágain hintázó levelek.
És húsvét vasárnap érted szenvednek

feszületre szegezett Krisztus szobrok,
látván, mennyire egyedül bolyongok.
S már senki és semmi nem nyújthat kezet,

ha merev szárnyával ragad el a vágy,
mert amíg elejti meleged az ágy,
ölemre rajzol a könnyű képzelet.

14.
Ölemre rajzol a könnyű képzelet.
Látod? A homályló útvégek fölött
a lassú lebegés ködbe öltözött.
A kért mindenség szúrágott képkeret

a borzongó világ gyűrött vásznain.
És ahogy az elvérző, alkonyi tér
tágra nyílt szemek csillámaiba fér,
úgy telnek meg árvasággal álmaim.

Arcomra bukva vigyáz a félelem.
Majd megünnepli kaszán fent életem,
ki hűségemben egész a mennyig ér.

Egy világizzás leng bennem szájtátva!
Mintha a halál meg lenne bocsájtva,
aranyló levélen csipkét ver a dér.

- Mesterszonett-

Aranyló levélen csipkét ver a dér.
Érzed-e, Kedves, hogy én is meghalok,
mikor a homály a legszebben ragyog?
Késő káprázatom nyugovóra tér,

mire bezörget ajtómon a reggel.
Mint a tél fehér sarába fagyott eb,
a fel-felnyüszítő csendre ébredek,
síkos álmokba kövesült erekkel.

Akár búzatáblán a hajlongó szél,
ha karátos sebek rejtelmén zenél,
ahogyan szaggatlak, épp úgy féltelek.

A semmi tövén nyíló rózsaszirom
harmattal telt hervadását siratom.
Ölemre rajzol a könnyű képzelet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


m-laci(szerző)2014. november 28. 20:34

@kicsikincsem: @Pekka: @amalina: @fejosfranciska: @Nichi-ya: @Sun68: @pauleve55: @Meroni: @Kicsikinga: @1970: @barnaby: @gypodor: @laszloklara: @szalokisanyi1: @Bella21: @detukla: @BakosErika: @dvihallyne45: @Ibolya.52: @Golo: @Szinita: @Dram: @Zsuzsa-Amriswil: @lazarhzs: @maxika: @meszaroslajos60: @Matyi87: @kispipe: @kicsikincsem: Kedves alkotótársaim!
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltetek figyelmetekkel és elismerő szavaitokkal, melyek számomra igen fontosak. Örömmel tölt el a tudat, hogy ennyi értékes ember vesz körül, köszönöm!
Üdvözlettel:
Laci

Pekka2014. november 26. 22:52

Kalapom lengetem, elvarázsoltál... Nagy kedvencem a szonett, s ez amit nálad olvastam talán ezen az oldalon az egyik legjobb alkotás! Gratulálok,

barátsággal: Pekka

amalina2014. november 26. 15:47

Kedves Laci!

Végigolvastam! Ez a legnagyobb dicséret, amit mondhatok, mert én az ennyire hosszú műveket soha nem szoktam elolvasni. De most odaszegeztél a képernyő elé. Sőt megkockáztatom, hogy még többször is elolvasom, s e célból el is viszem a kedvencek közé. S hogy ki ne maradjak hasonló nyalánkságokból a figyelőmbe is teszlek. Örülök, hogy idetaláltam.

éva

fejosfranciska2014. november 25. 14:08

Kedves Laci!

Csodálatra méltó ,energia dús , magasszintű költőiségbe feltört pozitív vulkánnak látom gyönyörű szonettjeid. Szeretném egy vers füzetben viszont látni megfestett költői képeid illusztrálásábam. Szeretettel Gratulálok és lelekem mosolyával kívánok méltó helyet szárnyalást kincseidned.

Francseszka

Nichi-ya2014. november 24. 22:42

Le a kalappal! Csak gratulálni tudok eme mesterművedhez.

Sun682014. november 24. 21:07

Csak újra és újra olvasom.... Ennyi szépség és fájdalom egy sóhajban!
A szívemet hagyom, bár a szonettkoszorúd többet érdemel...
Sün

pauleve552014. november 24. 18:40

Tiszteletreméltó, nagyszerű alkotás!
Gratulálok.

Meroni2014. november 24. 17:47

Szépséges szonettkoszorú!!!
Tisztelettel és szívvel gratulálok:

Roni

Kicsikinga2014. november 24. 17:11

Ilyenkor nem tudok mit mondani.
NEM!

Csendben nyelem a gombócokat, és nézem, a képet, érzem a képet, amit egy zseni megfestett a szavaival.

''Nézd, tépett szárnnyal hullnak a madarak!''

Így írni, Isten ajándéka!

19702014. november 24. 16:23

Iszonyú nagy munka van ebben. De engem most is a varázslatos hang, a lélek, s annak zenéje, a különleges, néhol kimagaslóan szép képeid fogtak meg.
:-)

barnaby2014. november 24. 11:02

Nem akármilyen mesterszonettet írtál, gratulálok, nagy gyönyörűség volt olvasni.Visszatérek még ide.Üdvözöllek:B:)

gypodor2014. november 24. 10:28

Nem kis munka, remekre sikerült ez a szonettkoszorú! Gratulálok. Gyuri

laszloklara2014. november 24. 09:06

Mint mindig, remek, tartalmas mű, gratulálok.Klári

szalokisanyi12014. november 24. 04:22

Csodás szonettkoszorú. Gratulálok!

Üdvözletem küldöm: Sanyi

Bella212014. november 23. 22:49

Fenomenális és egyben csodás versedhez gratulálok!

Üdv: Bella!

detukla2014. november 23. 22:40

Ámulok-bámulok, szóhoz sem jutok! Ez igen, ez költészet a javából, tanítani kellene! (még nincs kizárva :) Gratulációnál magasabb dicsszó nem létezik, de vedd úgy, szavaim emeltebbek egy gratulációnál!

BakosErika2014. november 23. 21:39

Ez a szonettkoszorú már a Héttoronyban is tetszett, Laci!
Szeretettel gratulálok: Erika

dvihallyne452014. november 23. 20:28

Kedves László!
Csodás szonettkoszorúdhoz szeretettel és szívvel gratulálok! Sarolta

Ibolya.522014. november 23. 19:28

Szeretettel gratulálok bámulatos alkotásodhoz. Ibi

Golo2014. november 23. 19:13

Kedves László!
Szonettkoszorúdhoz nagy elismeréssel és szívvel gratulálok, de nekem nem elég egyszer elolvasni. Még legalább kétszer elolvasom, hogy átérezzem mindegyik szonetted hangulatát.
Szeretettel: Radmila

Törölt tag2014. november 23. 19:13

Törölt hozzászólás.

Dram2014. november 23. 18:47

Kedves László!

Remek szonettek. Szonettkoszorúdhoz szívvel, tisztelettel gratulálok. Öröm volt olvasni. Üdvözlettel; András.

Zsuzsa-Amriswil2014. november 23. 18:33

Mekkora vers !

Minden tekintetben !

Tisztelettel gratulálok, ez remekmű !

Zsuzsa

lazarhzs2014. november 23. 18:06

Mesteri...nincs rá szavam, csak szívem!

maxika2014. november 23. 18:02

Bámulatos alkotás!
Albert

meszaroslajos602014. november 23. 17:21

Kedves László, remek alkotásodhoz szívvel gratulálok, Lajos.

Matyi872014. november 23. 16:32

Nagyon tartalmas, filozófikus és remek egy vers. Egyedi, az biztos!
Üdv: Mátyás

kispipe2014. november 23. 16:23

Gratulálok nagyon mély érzelmes költeményedhez.
Anikó

kicsikincsem2014. november 23. 16:15

Szívvel gratulálok, egy élmény volt olvasni.Köszönöm!
Üdvözlettel:Icus

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom