Szerző

Vargas Klementina

Életkor: 24 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 134 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. november 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Vargas Klementina

Tinta

Szívedből kifolyt mérgező véred a lapra,
Csillogó tinta illatát szívom hát magamba.
Minden, ami voltál, lehetsz, s leszel - az a semmi,
Elporladt csontjaid most a múlt fekete betűi.

Halálra válva várom már mióta,
Hogy keserű könnyeimben feloldódjon a tinta,
Jéghideg sírodból kitörve körbefond szívemet,
Ahogy az élők átölelték haldokló testemet.

Itt vagy most elmémben eltemetve,
Áldatlan földemmel némán elfödve;
Hallanod kéne holtan is szavam,
Hisz minden porcikám oly visszhangtalan.

Lásd, hogy reszketve kúszok Feléd az Őszbe,
Halld, hogy zokogva ugrok Érted a Tűzbe,
S ajkamba harapva, tövisbe akadva,
Fehéren, holtan hullok remegő karodba.

De mikor már jeges ajkam mosolyra húzódna,
Amint szemem fényes gyémántként kinyílna,
A sötétet újra felváltja az álszent, keserű fény,
S engem visszavisz az élőkhöz boldog szekerén.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Velvetwolfie(szerző)2014. november 24. 17:27

Köszönöm!

feheryndigo2014. november 11. 08:55

Nagyon tetszik a versed, fájdalmas, szép és hátborzongató. Gratulálok neked! Krisztina

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom