Szerző

Vigh Attila (Zetor)

Életkor: 31 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 513 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. november 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Vigh Attila (Zetor)

Emlék

Felnézek az égre, csillagokat látok,
Hangosan torokból a nevedet kiáltom!
Miért kellett elmenned, miért hagytál itt?!
A halál volt az, aki téged magával vitt!
Elragadott tőlem, nem tudta, mit tesz,
Nem volt könnyű érzés átélni ezt.
Telnek az órák és múlnak a napok,
Ölelést és csókot tőled már nem kapok.
Hiába várlak, már nem jössz el hozzám,
A túlvilágon talán te vársz rám.
Folyik a könnyem, ízét érzem a számon,
Az ablakomat teljesen kitárom.
Hangosan, torokból a nevedet kiáltom,
Nevedtől visszhangzik éjjel az utca.
Hogy miért sírok, senki nem tudja,
Érted! Miért? Mert fontos voltál nekem!
Nélküled az életem már csak üres lehet.
Nem csinálsz több angyalkát nekem a hóba,
Többet nem látom tested csillogni a tóba`.
Ujjammal, remegő kézzel írom nevedet a porba...

A semmibe menekülök könnyes szemmel,
Veled vagyok, mikor a Hold kel fel.
Próbálok harcolni azért, mit a sors elvett,
Veled együtt szívem, lelkem is elment.

Mikor megláttam gyönyörű csillogó szemed,
Nekem elcsavartad egyből a fejem.
Mosolyod látom, mikor becsukom a szemem,
Elképzelem, hogy még gyengéden fogod a kezem.
Átölelsz és érzem finom illatod,
Most is beleremeg minden végtagom.
Rezgő lábakkal közelebb lépek, hozzád bújok,
Kezedet fogva büszkén mentem végig minden úton!
Szó nélkül hagytál itt, azt se mondtad, viszlát,
Könnybe lábadt szememmel nem látok tisztán.
Pislantok és kicsordul a könnyem,
Hangos koppanással hullik le a földre.
Ahogy egy pillanat alatt a szívem törött össze,
Miért én kerültem bele ebbe az ördögi körbe?!
Annyi mindent kérdezhetnék, bár úgysem kapok választ,
Ilyen pillanatban csak pár barát nyújthat támaszt.
Sietve-rohanva kerestelek, még hátha megtalállak,
De nem hajtott más, mint a semmivé lett vágyak.
Szívem összetört, már nem vérzik, meg kellett értenem,
El kellett, hogy engedjelek. Szerelmem, ég veled...!

Emlékek, amik még bennem élnek,
Kisfilmek, miknek soha nem lesz vége.
Mikor behunyom a szemem, látlak téged,
Ha előre nézek, sötét van és félek.
Álmaimnak te vagy a háttérképe,
Semmi nem volt hiába, de most mindennek vége...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ahegedusa2014. november 8. 21:28

Csodás vers született szívet mardosó fájdalmadból.Szeretettel gratulálok.

Bene_Eva2014. november 8. 20:24

Nem biztos hogy mindennek vége!Soha ne add fel!Nagyon szépet írtál!Gratulálok!Tartalmas sok a mondanivalója!Szeretettel:Éva

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom