Szerző

Varga Dávid (Barcafan1899)

Életkor: 24 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 247 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. szeptember 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Varga Dávid (Barcafan1899)

Megtörve

Hol van már az az idő, mikor szívből szerettem,
Magamhoz öleltem, el soha nem engedtem?
A szívem kihűlt, megkövült, szép lassan megdermedt,
Elfeledett minden érzést, álmot s szerelmet.

Elfogy a vágy, kiapad minden régvolt szenvedély,
Nem marad más, csak a sűrű, ismeretlen éj.
Nem marad már más, csak a tehetetlen sodródás,
S a sötétség mélyében elvesző sóhajtás.

A sóhajtás, mely céltalan, remegő, feledő,
A tegnap rózsáinak emléket emelő,
Szívem lehelete, mely bolyong a végtelenben,
Mely ott van a koldusban s a reménytelenben,
Ott van a síró özvegyben és ott az árvában,
Aki másról álmodott didergős álmában,
Érzi ezt a nyomorék és a haldokló beteg,
Hogy szívem mily keserű imádságot rebeg.

Szorongva rettegek a keserű s bús kudarctól,
Elmenekülök a magányba bármily harctól.
Nem harcolok, jól tudom, így soha nem nyerhetek,
De éltet a tudat, hogy nem is veszíthetek.

Menekülök a szerelemtől, a barátságtól,
Úgyszintén az újabb bánattól s csalódástól.
Színlelem, hogy semmi nem fáj, semmi nem érdekel,
Hogy lelkem vidám, mosolyog, dalol, énekel.

Úgy teszek, mintha éppúgy minden a régi lenne,
Hogy a fájó bánat tán még mégsem temetne,
Vagy, hogy csak fáradt vagyok, álmos és elcsigázott.
Egy virág, mely ősszel csak éppen elvirágzott,
Az űzött vad, aki téli álomra szenderül,
Pedig tényleg megtörtem valahol legbelül.
Arcom elfedem, és tenyereimbe temetem,
Megkérdem Istentől, tán szenvedés végzetem?

A gond, a bánat, a baj s nyűg az, mi szívem nyomja,
Létem lankadatlanul a múltat szorongja,
Megkérdi, miért így van, vagy hogy miért pont velem?
Inkább harcban egy pallos vette volna fejem.

Vagy soha ne szerettem volna szűzies szívből,
Ne lett volna bensőm szerelmes rózsaszínből,
Azt hiszem, talán meg sem kellett volna születnem,
Pont itt, ekkor a dermesztő télben rügyeznem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


vilagjaro62014. szeptember 27. 19:25

Gratulálok e fantasztikus íráshoz mely oly sokunkra jellemzőn felruházható !szívet hagyok !ati

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom