Szerző

Pedro Sierra

Életkor: 34 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 309 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. szeptember 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Pedro Sierra

Az én mesém

Erőltetett strófák, a percek túl lassan telnek
herceg vagyok fehér lovon, de senkinek sem kellek
A szívem játszóterén már felnőttek a gyermekek
A világom kék egén már rég sötétek a fellegek

Elment már az utolsó járat, kiürültek a repterek
a sorokat írom, és a tintától szakadnak a sebhelyek
Tudom azt, hogy lapozni kéne, de még mindig nem merek
nem ragaszt ide a valóság, csak halott álmokat kergetek...

Menni kéne... Nem megyek! az utolsó lapot kitépem
mert a saját mesémnek, én másik véget ígértem
A csillagokat elérem, és az egyiket majd neked adom
hogy legyen egy kis fényesség is, azon a kitépett utolsó lapon...

ez vakvágányra futott vagon! Emlékezz a dalomra
pár eltévedt kósza sor... Ma is a szívedbe hatolna...
Harcos vagyok démonok között, hullanak a sárkányfejek
De én csak a padkán ülök... Nem érték el, hogy gyilkos legyek...

Társam csak a bánat... De a világ mellettem is állhat
A háborúmat neked adom... Te nyerd ma meg a csatámat
Hadd maradjak nálad, ott ahol égig érnek a falak
ahol fényt adnak a csillagok, a könnyeimből patak fakad

Épülnek már réges-régen, azok a magas falak
akik a szívemben élnek, azokat védik...
hogy tűnjenek el azok a sötét hadak
akik azt, ami az enyém volt... Folyton vinni kérik...

Túl nehéz a keresztem... Azt miért nem kéri más?
Ha az árral szemben eveztem, azért is én leszek a hibás...
Ez nem vitás! A leckét egy életre megjegyeztem...
Ő hercegnő, és nem piás! De vele a kocsmában elvesztem...

A saját törvényemet megszegtem! Nem maradt más társ, csak az ivás!
Nekem a gitár dalt most ne zengjen! Mert nekem az túl csicsás!
Gyűlölj, ha akarsz, én majd annál jobban szeretlek!
És ha eltűnnél a sötétben, csak a fényben kereslek!

A többi, az felesleg! A kincseimet elástam
Én nem megyek, de az évek telnek... A hibáimat beláttam
a valóságot kizártam... a kapusból így lett csatár...
Tegnap még a vállamon ült, de mára elrepült a kék madár...

Előttem ül a sok tanár. Azt mondom, egy meg egy az néha három!
A vizsgabiztos arcán mosoly... Egy pecsétet az életemre rányom!
Én a mesémet vérrel írom! Vagy a mesémet a vérem írja?
De gyűlnek addig azok a sorok, ameddig a tollam bírja...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Hullocsillag2014. szeptember 11. 14:12

Nagyon jó vers. Érződik rajta a keserűség, a fájdalom. Hagyok egy szívet érte! Kati

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom