Szerző

Gargya Zsolt

Életkor: 43 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 415 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. szeptember 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Gargya Zsolt

Kánon

Tíz, - meg tízezer sorsot láttam tegnap éjjel a sátram előtt.
A fekete hegy már könyékre dőlt,
álmodott. Én nem láttam, hogy ott van,
de eltakart egy csillagot.

Tíz, - meg tízezer éji virág ontotta vígan
sárga dalát: "ha ennyi kell belőlem, ennyit adok, s ha nem kellek,
magamnak megmaradok.
A világ már kész van, ne gondolj vele,
engedd szabadon, ha beléd is harap.
Majd gyengéden altat el, ha szelíd a szív,
s ha eljön az idő, hát itt is marad."

Köszönöm nektek, fekete hegyek,
köszönet érted, bölcsek illata, s
köszönök mindent, eltakart csillagok!
- "Ha tudom, mily` messze vagy,
tán el sem indulok."

De most sárguló hegytetőn járok,
hol a horizont körbefog.
Anyám azt mondta: "Te vagy a minden!"
- itt középen én vagyok.
Apám azt mondta: "Te vagy a legszebb!"
- én így lettem szép.
(Add meg nékem a szelídség hatalmát!)
Én nem tudtam, hogy ez gyengeség.

Mint a zuhanó Lucifer, még nem vagyok gonosz,
de árva. Küszködni bátor, mert szeretni gyáva.
Foszlik, aki szeret - bele a nagyvilágba.

S enyém a hegy, mert én láttam meg,
de a kezedre gondolok.
"Hogy lehet az, aki mind feljebb halad,
egy tenyérnyi helyen ennyire szabad?"

És valahol mélyen mintha illatok zengnék:
"Nagy benned az embertelenség,
keresd a sötétség égi mását!"

S már bánom, hogy két szemet adtam ennek
a világnak,
mert most vakon, fülemre tapasztott csuprokban
hallgatom a tenger zúgását.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


t.buga2014. szeptember 12. 20:35

Különleges képek, nagyszerű gondolatok, egy remek versben. Szívvel gratulálok!

gargyazsolt(szerző)2014. szeptember 7. 02:38

Koszonom a biztato sorokat nektek!

dombradigy2014. szeptember 6. 22:02

Kedves Zsolt!

Magával ragadó a versed, engem nagyon megérintett!
A képek nagyon élénkek, amelyek bennem megjelentek... élvezet volt olvasni.
Kedvencein közé került.
Üdv:
Gyula

Vargazlajos2014. szeptember 6. 18:10

Nem is tudod mekkora verset írtál! Nekem nagyon tetszik! Sodornak mély gondolataid.
''Mint a zuhanó Lucifer, még nem vagyok gonosz,
de árva. Küszködni bátor, mert szeretni gyáva.
Foszlik, aki szeret - bele a nagyvilágba.''
Szívvel gratulálok!
VZL

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom