Szerző

Gajdó Zoltán

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 823 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. november 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Gajdó Zoltán

Lecsókolom gyöngyöző homlokod

Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Ismét, újra karjaimba zárlak.
Takaróstól ölellek, mert fázol,
Ilyenkor mindig más fényben látlak.

Olyan a betegség, mint a tűz az aranynak:
Számomra egyre fényesebben ragyogsz.
Hibáid elvesznek, az értékek maradnak:
S szívemnek egyre édesebben dalolsz.

Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Mit adjak neked a vizes ruhán kívül?
Szememből olvasni tudsz, ugye? Mondd!
A szeretetem feléd soha nem hűl.

Gondviselés szárnyával óvón betakarlak,
Mindent megteszek, hogy jobban légy.
Őrizlek, védelek, és féltőn vigyázlak,
Kezemet nyújtom - ha kéred - feléd.

Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Amíg csak kéred, míg alszol, én itt vagyok,
Hogy beteg maradnál? Nem! Én azt nem hagyom!
Maradok melletted, melletted maradok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2009. január 17. 15:21

jó vers!

doremi(szerző)2008. november 20. 11:42

Köszönöm. (-:

laczianiko2008. november 7. 19:27

kedves Zoltán,
szeretem az ilyen különlegesen kedves,tiszta verseket.ez is nagyon szép.átérzi az ember, mire gondolsz.köszönöm az élményt,
anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom