Szabadi Lívia

Iskolások álma

A hétvége mámora múlik el nyomtalan,
ha hétfőn vekker csörög untalan.
Maradnál az ágyban reggeltől-estig,
de az ilyen diákot hamar menesztik.

Mászol ki az ágyból, nem szívesen teszed,
ruhádat felkapod és keresed az eszed.
Iskolába mennél, ha nem késnéd le a buszt,
de mivel megtetted, így utána futsz.

Na mire beérsz a suliba szépen,
lekésted az órát, nagyon szerencsésen.
Szorongva bekopogsz, szíved a torkodban,
ígéred magadnak: "Majd máskor futok jobban!"

A tanár rád néz, már a hideg is kiráz;
szép nap ez a mai, az már nem is vitás!
Köszönsz és elsunnyogsz a helyedre lassan,
vigyázol, hogy ne tűnj fel a hangzavarban.

Leülsz a székedre és hálát adsz az égnek,
de napod így még koránt sem ért véget.
Újra rád néz tanárod, kihív a táblához;
kékre-zöldre válva a leckét magyarázod.

Vége az órának és megúsztad egy jeggyel,
bár igaz, ami igaz, alig egy kettessel.
Reméled, hogy napod ennél rosszabb nem lesz,
de a sors úgy néz ki ma is keresztbe tesz.

Fáradt vagy már nagyon, a hatodik óra.
Feleltél egy párat, megvolt egy-két doga.
A napod nem a legjobb, nagyon jól tudod,
ha ez így megy tovább, itt nem sokáig húzod.

Ha már úgy érzed minden kötél szakad,
nyugodj meg, mert végre véget ért a nap.
A hazafelé induló buszt simán eléred,
most már minden rendben, ezt reméled.

Otthon édesanyád várja hazatérted,
bár ezt te igazán tőle sose kérted.
Kérdezi mi történt, milyen jegyet kaptál.
A válasz annyi: "Anyu kérlek hagyjál!"

Leszállt az este, kint nagy a sötét,
mindenki elfáradt és nyugodni tért.
Te is álmos vagy már, vár puha ágyad,
hogy holnap felkelj, az lesz minden vágyad!