Szerző
Weszelovszky Gábor

Weszelovszky Gábor

Életkor: 27 év
Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 313 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. július 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Weszelovszky Gábor

Kór ház

Elszállt a szó, rablánca mondatok
néma koszorújaként szorítja szívem,
kétségbeestem, elájultam,
s az álmok rabigája, más nem lehettem.

A sötétben a remény halovány képei
oly messziek, mint égen a csillagok.
Álszent szikrái a feledésnek,
pillanatként, hol itt, hol ott ragyog.

Rettegek a vágytól,
hogy mások jobbnak lássanak,
s feledjék múltam,
amilyen sosem voltam.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Gabi1342014. július 15. 22:11

Jo a vers viszont szerintem ha tobb rim leene benne jobb lenne

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom