Szerző
Komróczki Zoltán

Komróczki Zoltán

Életkor: 65 év
Népszerűség: 215 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 764 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. július 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (46)

Komróczki Zoltán

Kórósors

Leszáll az éjszaka, égi lámpák gyúlnak,
felhőpaplan alól csillagok kibújnak.
A Hold is érkezik, láthatárra kúszik,
vöröslő folt a Nap, bágyadtan búcsúzik.
A fények kihunynak, elillan az élet,
nem kérdi már azt sem, ez most így, miért lett?

Felszisszen a kóró sötétben virrasztva,
zizegve sóhajtoz, lányságát siratja.
Keserű özvegye lett a létezésnek,
mit szárát eltörve, elhagyatva ért meg.
Ezerfelé fröccsen, porba hullik magja,
hogy legyen a jövő, termő édesanyja.

A könnyed kikelet virtuozitással
pompázta színeit, mágikus varázzsal.
Gondosan ringatva sok-sok bimbópólyát,
életre lehelte kompozícióját.
Méheknek serege rajta himnuszt zsongott,
már csak a szél susog méla monológot.

Hajdanán virág volt, szirmaitól ékes,
nektárízű csókban, nap tüzétől édes.
Kecsesen hajlongott életadó szára,
ámulva bámulták kelyheit számlálva.
Pusztába hirdette oly élénken, zölden,
lám léteznek csodák a szent anyaföldben!

Tikkaszt, perzsel a nyár, napjait fogyasztja,
feléli erejét, aszalja sorvasztva.
Mire enyhülni kezd a rekkenő hőség,
híre sem marad már, oda lesz a bőség.
Szárad, szikkad, apad, színeiben kopva,
hibátlan alkatán egyre több a rozsda.

Ám a dac erőt ad, bőszen fenekedve,
harmattól ocsúdik felegyenesedve.
Esőfüggöny terül a fakó határra,
smaragdszínét ölti végső lázadása.
Mije megmaradt még rejti, kuporgatja,
markolja makacsul, senkinek sem adja.

Osztozni nem fog ő senkivel a kincsen,
szomorúan látod, már semmije sincsen.
Dicsekszik a nyomor, tornyosul légvára,
közben belepusztul a "nagy gazdagságba".
Kegyes hazugságok, s amivel kérkedik,
erjedő avarban álomra késztetik.

Majd jő a pillanat, mit csak akkor vall meg,
mikor az utolsó illúzió hal meg.
Egyedül maradva kongó magányával,
lassan meghasonul árva önmagával.
Orkán lobogtatja, s végső búcsút intve,
szalmasárgává lesz minden élet-tincse.

November ködéből kosztümöt szab neki,
zúzmara gyöngyeit reá díszitgeti.
Gyenge légáramlat lágyan átkarolja,
még eldől a fűben, suttog, simogatja.
Aztán némaságba simul bölcsességgel,
jégfátyol takarja selyem szemfödéllel.

Vastag hótakaró lesz puha dunnája,
kövér, nagy pelyhekben egyre hull reája,
Még a légben táncol, lebeg imbolyogva,
szférák hírnökeként, mintha harangozna.
Rőt, vöröslő múltját, málló levelekbe
temeti, befedi krisztusi lepelbe.

Majd ha újra ébred a kies természet,
hólétől puhul meg a fagyos enyészet.
Termő talajjá lesz, kövér, puha humusz.
Ő, az örök anya, állandó posztumusz.
Élet magvak benne ismét megfogannak,
kisded gyermekei sorba kihajtanak.

Ezt a versemet Molnár Péterné tiszteletére írtam. Tiszteletem jeléül.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elmenni2014. november 11. 20:28

Mély tiszteletem... örülök, hogy idetévedtem... gyönyörűséges versed olvashattam. Boldogan csatlakozom az előttem szólókhoz, kiemelve kistenkes gondolatát - oljan szépen mondta - mivel bennem is megkondult az a sor.
Nagyon szépe köszönöm az élményt, melyet verseddel adtál:)

Ém pici szívemmel cserébe...

Mikijozsa2014. augusztus 6. 20:49

''Dicsekszik a nyomor, tornyosul légvára,
közben belepusztul a ''nagy gazdagságba''.
Kegyes hazugságok, s amivel kérkedik,
erjedő avarban álomra késztetik.2

Szívemhez szólnak soraid, kedves Zoltán Barátom, a jó isten adjon még sok erőt, hogy sokáig zengedezzen nagyszerű lantod, melyet mi irigykedve nézünk, hallgartunk csodálva bravuros fordulatait e versnek, Bizony nagyon szép amit alkottál, mondom néked szeretettel, és kívánom, hogy még sok szép csodás verset írhass, baráti öleléssel, Mikibá.

vilagjaro62014. július 27. 20:19

Drága Zoltán ! nem is tudom mit lehet ilyenkor mondani ,hisz eláll a lélegzet ezret ver a szív és az ámulat csak hab a tortán . költészet MOZARTJA ki e művet írta. Mozart zenéjét a világ ismeri és imádkozom .hogy ismerjen meg téged is te óriás !!! nincs mit ragoznom ,fejet hajtva gratulálok !ati

edesemil2014. július 23. 12:37

Kedves Remember Barátom!
Élvezettel olvastam gyönyörű képekben tobzódó versedet, amellyel megidézted Arany János fantáziáját, álomvilágát. Szeretettel gtatulálok versedhet!
Emil

roland.v2014. július 23. 07:48

Remek írásodhoz csak gratulálni tudok!!

Szívet hagyva:Roland

kistenkes2014. július 23. 02:54

Kedves Zoltán!
Nyilván tudod, milért áll itt az alábbi idézet:
''Mintha lába kelne valamennyi rögne.....''
Imádom ezt a verset könnyedségéért, csodálatos képeiért.
No és ez:
Leszáll az éjszaka, égi lámpák gyúlnak,
Imádom ezt a verset könnyedségéért, csodálatos képeiért.
Két ragyogó költő, gratulálok Frici

t.buga2014. július 21. 10:03

Az ember életútját, a természet nagy körforgását, egyetlen szál növényen, ilyen szépen bemutatni, ráadásul versben, tökéletes rímekkel, nagyon nehéz feladat. De nem Neked. Nagy tisztelettel, és szívvel gratulálok alkotásodhoz!

kreativ552014. július 19. 14:18

Kedves Zoltán!

A felező tizenkettesek ringó dallamán egy élet sorsot mutattál be de hogyan? Úgy , olyan Komróczki Zoltánosan, hogy az olvasó a lelkével lát.Én most azt tettem , és be kell valljam az első könnyeket már ez a versszak előcsalta:

''Felszisszen a kóró sötétben virrasztva,
zizegve sóhajtoz, lányságát siratja.
Keserű özvegye lett a létezésnek,
mit szárát eltörve, elhagyatva ért meg.
Ezerfelé fröccsen, porba hullik magja,
hogy legyen a jövő, termő édesanyja.''

Zoli, köszönöm az élményt!!!!! Ági

Nichi-ya2014. július 18. 11:23

Gyönyörű, magával ragadó alkotásodat hatalmas élmény volt olvasni. Őszinte szívvel, sok szeretettel gratulálok.

Eddi2014. július 17. 18:11

Bár, idetévedtem, de egy remek verset találtam. Köszönöm, hogy olvashattam, és szívet hagyok érte. Gratulálok Eddi.

jocker2014. július 17. 17:42

A nagy szíved, megint megmutatkozott előttünk, mert Te ilyen vagy!
Fölöttébb remek verset írtál és nagyon átjött, egészen beterítettél a gondolasoroddal.
Hiába, no, Te -mint már írtam volt- az ilyen típusú regölés mestere vagy! Nagy örömöm, hogy remek, kiváló, pazar soraidat olvashattam. Köszönöm az élményt.
Őszinte tisztelettel, kalapemeléssel, főhajtással, poétaöleléssel és szeretettel: vivát, vivát, vivát!
jocker/Kíber/Feri

Törölt tag2014. július 17. 12:06

Törölt hozzászólás.

azi-gazi-em2014. július 16. 20:33

Kedves Zoli!
Nagyon szépen köszönöm a bőséges magyarázatot és hogy segítettél értelmezni. Szeretettel: Azi

Csinaj2014. július 16. 19:04

Csodás, izgalmas

Ibolya.522014. július 16. 16:10

Gyönyörű vers! Szeretettel gratulálok versedhez. Ibi

palko642014. július 16. 12:42

Kedves Zoltán!
Az ember sorsa, az ember életútja, sokszor olyan, akár egy tájkép, és erre te nagyon jól ráéreztél. Allegorikus képekkel ékesített soraid, már-már valamilyen misztikus világba röpítik az olvasót. Minden gondolatod, amit közölni szándékozol velünk, olyan erős nyomatékot kap a felezéssel, hogy még jó ideig a hatása alatt maradunk.
A nagy szíved, ebben a versedben is megmutatkozott előttünk, kendőzetlen őszinteségében mégis a tisztelet legmagasabb fokán írva.
Baráti üdvözlettel: Palkó

Kornelia782014. július 16. 09:27

Zoli! Ez csodaszép, kiemelésre méltó képek...ezúton kiemelésre is ajánlom!
Gratulálok szívvel és üdvözlettel: Kornélia

mezeimarianna2014. július 16. 03:04

hogy milyen kedves ez így tőled...tiszetletem érte!!!

Törölt tag2014. július 15. 23:07

Törölt hozzászólás.

pauleve552014. július 15. 22:22

Ismét nagyszerűt alkottál!
Gratulálok.

geza19472014. július 15. 19:47

@remember
Kedves Zoli Barátom!
Már közhelynek számít, ha azt mondom ismételten nagyszerű verset alkottál!
Mert ez alkotás a javából.
Olyan különleges hangnemben, ami már a Te sajátod, amit olyan tökéletességgel, tudsz, ami egyedül rád jellemző!
Az áldozatos emberi élet megéneklése, nagyszerű
hasonlatokkal, mívesen precíz versformában (mint mindig) különösen emeli az emberben a szép utáni vágyat!
Ez pedig remekmű!

''Majd jő a pillanat, mit csak akkor vall meg,
mikor az utolsó illúzió hal meg.
Egyedül maradva kongó magányával,
lassan meghasonul árva önmagával.
Orkán lobogtatja, s végső búcsút intve,
szalmasárgává lesz minden élet-tincse.''

Tiszta szívemből gratulálok kedves Zoli Barátom!
Ölellek: Géza.

noheb2014. július 15. 16:25

Kedves Zoltán!

Remek verset írtál. Pontosan olyant amelynek, papír illata van.
Egyszerűen látom magam előtt egy versesköteten és csak lapozgatok, olvasgatom.., aztán leteszem és újraolvasom.
GRATULÁLOK!!!
Mária

Kicsikinga2014. július 15. 14:41

Nagyon megható vers az ember ''évszakairól'', és nagyságáról!
Gyönyörű vers!

nefelejcs2014. július 15. 13:25

Lenyűgöző a versed, kedves Zoli!
Az élet küzdelmeit, a körforgását, a hangulatot tökéletesen visszaadó pazar költői kifejezőeszközök által csodálatos élményt nyújtottál olvasóidnak.
Szívből gratulálok! Anikó

jack512014. július 15. 10:35

''Osztozni nem fog ő senkivel a kincsen,
szomorúan látod, már semmije sincsen.
Dicsekszik a nyomor, tornyosul légvára,
közben belepusztul a ''nagy gazdagságba''.''

Szeretettel olvastam szép versedet. gratulálok, szívvel:Jani

rapista2014. július 15. 10:16

@remember: persze, ha az az oka, hogy megértse, akkor én is megértem a hangnemét - akkor megoldottad!

rapista2014. július 15. 10:14

ritmikailag és formailag kellemes petőfis-aranyos reminiszcencia, volt okod arra, hogy visszanyúlj?

remember(szerző)2014. július 15. 09:33

Kedves barátaim POET társaim.
Köszönet minden szívért, kommentért, minden leírt sorért.
Magyarázattal tartozom a vers alanyát illetően!
Aranka néni (Molnár Péterné) életéről, munkásságáról, a kűzdő emberi mivoltáról probáltam verset írni!
Arról a sziszifuszi munkáról mit elismerni csak ''a volt egyszer'', az utókor adhat igazolást!
Mivel nem az ifjonti évekről szól, hanem arról az életszakaszról, mikor már egyre többször emlékezik az ember.
A kóró azt a sorsot szimbólizálja, amit az alkotó ember a természet örök körforgásához teremt, teremteni képes.
Az örök anyaság, a posztumusz miből mindez újra fakadni, szárba szökkenni képes!
Hiszem Aranka néni élete küzdelmeiben ezt maradéktalanul megvalósítja, s megvalósította eddig is! Ez volt az mi erre a versre késztetett! Szerencsére Aranka néni kitűnő egészségnek örvend, dolgozik küzd, tele van tetterővel, energiával! Remélem lévén 72 éves, az emberi kor legvégső határáig megőrzi ezen képességét.
Ti valamennyien, és kedves Aranka néni, fogadjátok szeretettel.
A tisztességnek és az egyetemes értékeknek mindig magvannak, és lesznek kórósorsú harcosai. Versemben ezt illettem névvel!
Tisztelettel, Zoli.

kterezia2014. július 15. 09:25

Hosszú verseden végig betartva a szabályos felező 12-es sorokat, egészen lenyűgöztél. A témaválasztás és a vers üzenete is szívmelengető. Elismerésem!

1957052520122014. július 15. 08:23

Kedves Zoli!
Csodálatos témaválasztás, csodálatos természeti képek-hasonlatok. Stílusod varázslatosan szép, mint máskor is. Simogatás ez a vers! Gratulálok nagy szeretettel és szívvel , Irén

gypodor2014. július 15. 07:14

Kedves Zoli! Szeretettel és figyelemmel olvasgatom minden versedet, mert
egyedi a hangvételed, a stílusod, s igyekszel mindig üzenni komoly, nagy dolgokat az olvasónak. Ebben most nehéz kiemelnem bármit is, mert minden versszak s azok bármelyik sora kiemelhető lenne. Vizuálisan megírt üzeneted célírányos. (az állandó posztumusz és az örök anya képén elgondolkodtam) Szívvel gratulálok. Gyuri

Rika522014. július 14. 23:23

Mint mindig ma is élmény volt olvasni , az általam nagyra becsült , elismert versed. Baráti üdvözlettel Marika

M.Laurens2014. július 14. 22:21

''Ám a dac erőt ad, bőszen fenekedve,
harmattól ocsúdik felegyenesedve.
Esőfüggöny terül a fakó határra,
smaragdszínét ölti végső lázadása.
Mije megmaradt még rejti, kuporgatja,
markolja makacsul, senkinek sem adja.''
-
Kivételesen szép strófa kedves barátom!
Őszinte tiszteletem és elismerésem soraidért !
/ Miklós /

Dram2014. július 14. 22:11

Kedves Zoltán! Remekül végigvitted. Gratulálok alkotásodhoz; András.

deakeva2014. július 14. 21:26

Azt nem tudom ki a Molnár Péterné, de azt tudom ez egy nagyszerű alkotás. Szíved, lelked benne tiszteletként.

meszaroslajos602014. július 14. 21:18

Kedves Zoltán!
Mindig szívesen időzöm nálad, szeretem olvasni remek, maratoni hosszúságú verseidet, melyekhez mindig egyedi témát választasz.
Szeretettel és szívvel gratulálok, üdv Lajos.

donmaci2014. július 14. 21:08

Nagyszerű verset írtál a sorsról! Szívvel gratulálok! Józsi

Evanna2014. július 14. 19:49

Nagyon szép!
Gratulálok!
Evanna

afrodityka2014. július 14. 19:17

Kedves Zoltán!
Remek verset írtál!
Szinte minden sorát kiemelhetném: '' Hajdanán virág volt, szirmaitól ékes,
nektárízű csókban, nap tüzétől édes.
Kecsesen hajlongott életadó szára,
ámulva bámulták kelyheit számlálva.
Pusztába hirdette oly élénken, zölden,
lám léteznek csodák a szent anyaföldben!''
Nagyon nagy örömmel olvastam!
Szívet hagyva Üdv:
Éva

peronkakas2014. július 14. 19:17

Ez bizony az élet körforgása. Semmi nem hasztalan. Mindennek meg van a miértje, értelme, még akkor is, ha látszatra csak kóró.
Nekem tetszik, ahogy nagyon ügyesen megrímelted ezt a folyamatot. Gratulálok. István

piroska712014. július 14. 19:04

''Ám a dac erőt ad, bőszen fenekedve,
harmattól ocsúdik felegyenesedve.
Esőfüggöny terül a fakó határra,
smaragdszínét ölti végső lázadása.
Mije megmaradt még rejti, kuporgatja,
markolja makacsul, senkinek sem adja.''

Csodálatosan írtad kedves Zoltán!Elismerésem!
Szeretettel:Piroska

szalokisanyi12014. július 14. 18:49

Kiemelkedő alkotás!!! Gratulálok, kedves Zoli barátom.

Üdvözletem küldöm. Őszinte tisztelettel: Sanyi

Törölt tag2014. július 14. 18:32

Törölt hozzászólás.

adamne2014. július 14. 18:00

Csodálattal olvastam remekművedet kedves Zoli.
Szívvel ,és szeretettel gratulálok komoly mondanivalóval
megírt gyönyörű költeményedhez. Üdvözöllek. Manyi

Vargazlajos2014. július 14. 17:09

Szívvel gratulálok nagy versedhez! Gyönyörű mondanivalóval szép rímekkel egy remekmű.
VZL

m.agnes2014. július 14. 17:08

Mester munka. Szótagszám rímek versforma, minden a helyén.
Gratulálok: Ágnes

PiszarEva2014. július 14. 17:04

Te nem csak akarsz, tudsz is! Nagyon sokat Zoli. A líra nagyon jól áll neked. A belefektetett energia kitűnő alkotást eredményez. Van azonban alapból veled született tehetség, ami sokunkban van még, de Te különösen jól bánsz vele. A kórósorsot több anya magáénak mondhatja, ez az élete egy önzetlen, sokat adni akaró Édesanyának. erő felett is magvakat vet és életet lehel. Mély érzésű verseddel biztos vagyok benne a címzettet nagyon boldoggá tetted! Elismerésem munkádért és nemes lelkedért, minden tiszteletem a tiéd! Éva

molnarne2014. július 14. 16:54

Elvarázsoltál verseddel,csak gratulálni tudok, nagyszerű versedhez:ICA

dvihallyne452014. július 14. 16:50

Kedves Zoli!
Nagyon szép versedhez szeretettel és szívvel gratulálok!Saci

fiddler2014. július 14. 16:46

Kedves Zoli!
Elvarázsol a versed! Még nem írtam annyi szépet a költészetedről, amennyit megérdemel, és nem is vagyok igazán felkészült, hogy értékelni merjem, de legalább csodálhatom! Azon kevesek egyike vagy, akik esetében nincsenek kételyeim, amikor efféle méltatást megfogalmazok.
Gratulálok!
Laci

azi-gazi-em2014. július 14. 16:39

Nagyon szép formába öntötted ezt a verset Kedves Zoltán! Kiemelkedően szépek ezek a valóban ''míves'' rímek. Úgy érzem több van ebben a versben, mint amit én megértettem belőle. Egy kóró sorsú anya....talán túl sok gyereket szült? Mert az anyaságban nemcsak az életerőt lehet elveszíteni, de nagyon sok örömet is nyújt, és a gyermek rengeteg szeretetet hoz magával. Kivel nem akar osztozni a kincsen? Gondolom kincsei a gyermekei. Légy szíves egy kicsit segíts nekem értelmezni, mert versed megérdemli ezt, olyan szép és maga az anyaság témája is. Szeretettel olvastam: Azi

anci-ani2014. július 14. 16:09

Kedves Zoli!
Gyönyörű, bravúros lirizált ''Kórósors'' versed
szépséges leírással, varázslatosan szép képeivel
a kitartást a túlélést a talpra állást és újrakezdést szimbolizálja...
Nagyszerű alkotásod, engem Arany János műveire emlékeztet!!! Remek!!!
Szívvel, szeretettel gratulálok: Anci

dr.vegha2014. július 14. 16:07

Míves, szép gondolatok... gratulálok! Attila

maxika2014. július 14. 16:02

''Dicsekszik a nyomor, tornyosul légvára,
közben belepusztul a ''nagy gazdagságba..''
Elgondolkodtató sorok kedves Zoli!
Szép vers.
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom