Aranyosi Ervin

Egér és az egérfogó

Tanmese

Hazatért a paraszt,
s kezében csomagja.
Hívja feleségét,
és elébe rakja.

Bontogatják szépen,
s az egér a lyukból
lesi, mi kerülhet
elő csomagjukból.

Kíváncsi az egér,
szemét nagyra tátja,
s az új egérfogót
szörnyülködve látja.

Szalad az udvarra,
rémülten kiáltoz.
- Ez az egérfogó
énreám halált hoz!

Szalad hát a tyúkhoz,
s elkezdi mesélni.
Ám a tyúk leinti:
- Nekem nincs mit félni!

Szalad a disznóhoz
a rémült egérke.
Kíváncsi, hogy vajon
aggódik-e érte?

Ám a disznónak sincs
oka aggódásra,
magával törődik,
nem is figyel másra.

Szalad az egérke
tovább, a tehénhez,
- de az egérfogó
csak egérrel végez.

Így hát a tehénnek
sincs félnivalója.
Csak az egérnek rossz,
ha "süllyed hajója".

Nem is talál senkit,
aki lelkét szánná,
aki az egeret
kicsit megsajnálná.

Szomorúan tért hát
haza az egérke,
nincsen itt a háznál,
ki aggódna érte.

S lám, az egérfogó
éjjel lecsapódott,
hangja a sötétben
hatalmasat szólott.

Szaladt a gazdasszony,
megnézni, mit fogott,
aztán felsikoltott,
s nagyot káromkodott.

Mert az egérfogó
mérges kígyót rejtett,
amit lecsapódva
rögtön foglyul ejtett.

Sötétben az asszony
lábát az megmarta,
mérgét kiengedni
ily módon akarta.

Beteg lett az asszony,
magas lett a láza,
gyógyítja a város
közeli kórháza.

Hogy gyorsan gyógyuljon,
a gazda tyúkot vág,
egy jó tyúklevessel
jobbítja a dolgát.

Haza is engedték,
ha már haza vágyott,
a paraszt meghívta
a nagy rokonságot.

Jött sok barát, s rokon,
mind segítenének,
de két ápolás közt
valamit ennének.

Disznót vág a paraszt,
hogy legyen mit enni,
ám a feleségen
nem segített semmi.

Meghalt hát az asszony,
s mert temetni kéne,
a gazda sort kerít
a szegény tehénre.

A halotti torra
bizony sokan jöttek,
így hát keletje volt
a marhapörköltnek.

Az egér a tort már
szomorúan nézte,
az udvar lakóit
sorra felidézte.

Mi hát a tanulság?
Most elmondom máris:
- Okuljon belőle mind,
aki normális!

Igen önző ember,
aki csak azt mondja,
nem tartozik rá más
problémája, gondja.

Mert őt nem érinti,
reá nincs hatással,
- csak magának "kapar",
s nem törődik mással.

De te gondolj arra,
azt az utat járod,
amit embertársad
és felebarátod.

Ezt a közös utat
úgy hívják, hogy ÉLET!
Senki ne higgye hát,
hogy csak az övé lett!

Mindenki és minden
egy nagy szőttes része,
összefügg mindennel
a világ egésze...