Szerző

Horváth Betty

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 7777 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. november 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Horváth Betty

Édesanyám emlékére

Világít a hold, körülötte csillagok,
sötétség mely elhozta,
csak úgy mardossa
szívemet,

Nézem az elsuhanó fényeket,
melyek itt-ott feltűnnek,
nézem és gondolataim csapongnak
ki tudja, hogy merre járnak?

Nagyon-nagyon messze,
fent a fellegekbe,
hozzád édesanyám,
kit elvett tőlem a
február, és aki nem ad
vissza soha már.

Miért tette? nem tudom, de a hibás
én vagyok, az biztos.
Gyötrődtem már ezen eleget,
és senki - de senki nem értett meg.

Miért is? Mert szeretetem nem volt elég,
ahhoz, hogy itt tartson még egy kicsikét?
De hidd el gyermek még úgy nem szeretett senkit
ahogy én szerettelek mindig.

Gyermekként ittam szavaid, néztem gyönyörű hajad,
és boldogan mutattam mindenkinek az én anyukámat.
Úgy éreztem gazdag vagyok nagyon, na nem pénzben,
hanem lelkemben éreztem a vagyont.

De hirtelen minden fáklyaként égett,
és eltűnt hirtelen, ami szép volt, elégett.
Mert rájöttem arra, hogy nem vagy már,
de én gyermek vagyok újra, és
mindig rád vár.

Édesanyám, ha már nem tudok többet adni Neked,
fogadd el lelkemet.
Neked adom, vidd, hisz a tied.

Még búcsúzóul hagy írjam le azt a szót,
édesanyám, nem egyszer sokszor, mert
ennél szebb szó nincs a világon.
mert Te vagy nekem az éj, a nap, a levegő,
és Te vagy az életem, és minden mi benne létező!

Drága édesanyám ne menj még,
kérlek maradj még egy kicsikét!
Maradj, hogy elmondhassam bánatom
mert aki maradtam az nem én vagyok.

Űrt hagytál szívemben, nagy űrt,
és erre mondjam köszönöm?
Nem! nem érzed a dühöm?
A dühöm mely fel sem ér, ahhoz
a nagy túlvilági életért.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


janow2008. november 6. 19:10

Majd még többször elolvasom és konkrétabb leszek.
Nem akartam elhamarkodott véleményt kifejezni. Máskor sem árt az óvatosság, de mikor valaki az édesanyja elvesztéséről ír, minden szó duplán bántó lehet akaratlanul is. Majd személyes üzenetben visszatérek erre a versedre.

Hbetty(szerző)2008. november 6. 09:24

janow! Hát most nem is tudom mit gondoljak? De köszönöm!

Hbetty(szerző)2008. november 6. 09:23

Ildikriszti! Köszönöm a hozzászólásodat, csak annyit még, hogy ezt egy-két versszakban nem lehetett leirni.

janow2008. november 6. 08:45

Nehéz véleményt mondani akkor, mikor valaki gyászát fejezi ki versben. Az őszinteségnek gátat szab a kegyelet.
Részvétem, János.

Ildikriszti2008. november 5. 17:50

Kedves Betty!
Nekem kicsit hosszú ez a vers, de az érzéseidet meg tudom érteni.
Üdv: Ildikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom