Gulyás G. Gábor

Kikapcsoló gomb

Miért nem léphetünk ki, elhagyva testünk?
Hogy a rohanásban kicsit pihenjünk?
Miért nem nézhetjük magunkat kívülről?
Rohanó világban álmodva békéről.

Küzdünk egy életen át csak a kenyérért,
Aztán Kharónnak átadjuk kapzsi bérét.
Gyorsan eltelt, a csecsemő már vén,
Obulus rejt a száj nyelvét felemelvén.

Vagy mennybe száll, megtalálja Istent?
Hisszük ezt, mert nyugalmunk nincsen.
Nem fogadjuk el, hogy elmúlik a lélek,
Pártfogást keresünk, nem mondjuk: Félek.

Ha lenne teremtő, nem lenne éhes gyerek,
Nem lennének büdös, dübörgő fegyverek.
Nem lennének maguk által kiáltott királyok,
Mely népüknek nem más, csak rút átok.

Kikapcsolnám egy kicsit magam, ha lehet,
A gombom remélem egyszer meglelem.
Aztán nem kell gondolkozni a világ baján,
Csak ölelve feküdni, nézni Rád buján.