Szerző

Boros Éva

Életkor: 25 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 241 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. június 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Boros Éva

I love you!

Fülledt nyárra ébredtünk, a szél játszott a tereken;
Egy dalt dúdoltam egy padon, itt, a lakótelepen.
Komoly, de mégis huncut, dallama csintalan,
Úgy ragyogta be délutánom, mint az arany.

A nóta végére érve elkomolyított témája,
S valahogy tán meg is változott a paneldzsungel tája.
A lemenő Nap fényén néhány kósza felhőcske tompított,
Gondolataim elkalandoztak, s belső Istennőm felordított:

- "Nyisd már ki szemed és az elméd!
Hisz érzed, hogy nem bírsz ellenállni neki!
Annyira kívánod a nyelvét,
Illatát, s mikor beceneved sziszegi,
Egyre mélyebbre ássa szívedben medrét."

Kitágult pupillám, pulzusom felgyorsult,
Mivel a sarkon Ő éppen felém fordult.
Hozzám ért, üdvözölt, idiótán vigyorgott,
S a bennem lévő Hölgy egyenesen visongott!
De ha találkozunk, én csak bámulom, mint új kaput a borjú,
S minden lélegzetvételem bűnös mondatot sugall: I love you!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Cholito(szerző)2014. június 15. 14:28

Köszönöm szépen!

dobosigyorgy2014. június 13. 22:45

Szép vallomásodhoz szívvel gratulálok.
Szeretettel:-Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom