Szerző
Vers

A verset eddig 754 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. október 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sóvágó Csilla

Az idő

Dús szárnyakon, magas égen röpül az idő,
Súlyos évek nyugszanak a vállán.
Szájában az íz hol édes, hol keserű,
De a mai napon leveti a málhát.

Elenged bennünket, s új, külön utakra terel,
Könnyes szemei búcsút hunynak fiainak.
Hófehér szárnyain szemetek többé nem legel,
Tollai mind egy szálig kihullottak.

Életerős, érett magvai vagyunk, s egyszer
Mi leszünk a jövő!
Könnyű volt védőszárnyak mögé bújni,
De ma elérkezettnek látta az időt.

Már saját lábunkon állunk e sorokban.
S bár mindannyian reszketünk,
De büszkén, felemelt fővel,
A jövő felé mosolyogva lépkedünk.

Fájnak a szavak, s kegyetlenül mar a szívünk,
Mert ma nem órára, hanem elbúcsúzni jöttünk.
De ne féljetek, barátaim, nem maradunk árván,
Idő-anyánk reánk talál egyszer, s újra látjuk egymást!

Ezt a versemet a ballagásunkon egy osztálytársam szavalta el.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom