M. Laurens

FOSZLÁNYAIM

sorok és gondolatok az utolsó százból

A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.

Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.

Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.
S mint elaggott kerekek: örökkön és újra
terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.

Vak vagyok:
e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.

Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -
és egy elhagyott,
szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.
Elszállt rég a büszke Főnix:
többé már emléke sem látszik.

Pest - Buda, 2014. május 26.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Perzsi.2015. április 26. 07:00

Kedves Miklós, ha jól látom, majdnem egy éve írtad ezt a versed.Én most találtam rá. Tudod úgy vagyok a verseiddel, hogy apránként elolvasom őket, van amelyikhez vissza-vissza is térek. Adagolom, mint a jó szülő az édességet a gyermekének. Ez a bonbon azonban most számomra kicsit keserű. Viszont senki nem mondhatja, hogy a keserű csoki nem jó. Nem jó, kiváló. :-)
Szívvel gratulálok Miklós!

Erzsébet

M.Laurens(szerző)2014. július 25. 13:45

@Matyi87: Megtiszteltél vele kedves Mátyás: Köszönöm!
/ Miklós /

M.Laurens(szerző)2014. július 25. 13:44

@Sida: Köszönöm szépen kedves Klára! / Miklós /

Matyi872014. július 25. 12:48

Utólag is, szivvel gratulálok, nagy elismeréssel, kedves Miklós!
Üdvözlettel: Mátyás

Matyi872014. július 25. 12:47

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Sida2014. július 22. 15:02

Szívvel, szeretettel és egyetértéssel:
Kamarás Klára

M.Laurens(szerző)2014. július 16. 00:47

@Sida: Köszönet az olvasásért és a megtisztelő hozzászólásért kedves Klára!
/ Miklós /

Sida2014. július 15. 15:05

Tetszik. A lényegre tapintottál.
Mégis:
''Amíg van gondolat, a lélek él s szabad,
az utolsó percig ne hagyd magad!''
(Bocs, hogy saját versből idézek) Klára

M.Laurens(szerző)2014. június 19. 19:46

@afrodityka: @moca600: @mamuszka: @magyari.barna: @D.Eniko: Köszönöm mindannyiótoknak a megtisztelő olvasást és a hozzászólásaitokat! / Miklós /

M.Laurens(szerző)2014. június 19. 19:44

@t.buga: Jó érzékkel fedezted fel a forrás gondolatokat. Köszönet az értő olvasásért !! / Miklós /

M.Laurens(szerző)2014. június 19. 19:43

@msooky: Köszönet az olvasásért kedves Melinda! / Miklós /

M.Laurens(szerző)2014. június 19. 19:38

@fejosfranciska: Köszönöm szépen drága Franciska, megtisztelő a véleményed és hozzászólásod.
Köszönettel: / Miklós /

D.Eniko2014. június 19. 19:36

Nagyon szép....

Elismerésem!

magyari.barna2014. június 18. 23:00

Nagyon szép és elgondolkodtató versed! Őszintén gratulálok!

Törölt tag2014. június 18. 13:21

Törölt hozzászólás.

moca6002014. június 18. 12:52

Miklós!
Sajnos a ''hazàtol''(?)hónapokig tàvol voltam.De újra lehetőségem van verseidet figyelemmel kísérni.
Poet üdvözlettel:ISIï

afrodityka2014. június 18. 11:24

Nagyon elgondolkodtató sorok, nagyon jól megírva.
Tiszta kivonata az életednek, sorsodnak...
Ragyogóan megírt vers!
Őszinte szívvel gratulálok!
Éva

t.buga2014. június 17. 10:55

Előző száz versed sommás kivonata inkább, mint foszlányok csoportja, ez a mesterien megírt, elemi erővel magával ragadó alkotás. Tisztelettel gratulálok!

msooky2014. június 17. 10:20

Csodálatos, tartalmas alkotás. Teljesen átéreztem a hangulatát.
Remekül fogalmazol. Bár én tudnék így írni!

Szeretettel:


Melinda

fejosfranciska2014. június 16. 17:09

Kedves Laurens!

Nagyon elvarázsoltak soraid...olyan felemelő szépséggel írsz,hogy belesajdul a szívem...Gyönyörűséges lett ez az alkotásod.Szerettem ...
Szeretetteljes gratulációm küldöm a lélek mosolyával.

Francseszka

M.Laurens(szerző)2014. június 16. 12:01

Kedves Olvasóim Szerzőtársaim és Barátaim: @cucedli: @karadierzsebet: @PiszarEva: @gypodor: @lakovics: @kodrane: @emonye: @Elysee: @szzs: @pipiter: @Meroni: @deakeva: @balimaria: KÖSZÖNÖM az olvasást és mindazt a szépet és jót amit hozzászólásaitokban leírtatok.
Gazdag ember az akinek ilyen barátai és társai vannak!! KÖSZÖNÖM NEKTEK!
/ Miklós /

balimaria2014. június 16. 11:02

Kedves Miklós !

Mit is írhaték neked, hisz már mindent megírtak e csodás költeményedről.
Igaz sorok, igaz sors egy igaz embertől.
Őszinte szívvel GRATULÁLOK !
Baráti szeretettel üdvözöl : Bali M

deakeva2014. június 14. 22:51

Szeretem olvasni bölcselkedéseid.

Meroni2014. június 14. 17:52

Mély tartalmú, elgondolkodtató sorok, nagyon szép összhangban, ez a művészet! Szeretettel, szívből gratulálok foszlányaidhoz!
Roni

pipiter2014. június 14. 17:27

Mélyen érintő, fájdalmas gondolatok... Sosem csalódom, ha felkeresem oldaladat, jó a verseidet olvasni..
Gratulálok, Judit

szzs2014. június 14. 14:17

Drága Miklós! Itt olvasva is lenyűgözött mély érzelmet, szenvedélyt és szenvedést kifejező versed! Szeretettel gratulálok: ZSuzsa

Törölt tag2014. június 14. 11:49

Törölt hozzászólás.

emonye2014. június 13. 22:20

Nagyszerű ''cafatkák'' az életedből gratulálok! :)

kodrane2014. június 13. 10:46

Szíven ütött a versed, talán mert hasonlóak az én ''foszlányaim''is!

lakovics2014. június 13. 10:14

Ezt a versed korábban már ''beszívecskéztem'' !
'' Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét,vak semmi felett.''
Ezt emelném most ki !
Erzsi

gypodor2014. június 13. 06:38

Bizony: le nem írt foszlányainkat összegyűjtve szembesülünk a mellettünk elhaladó sorssal, legyintve vagy búcsút intve, teljesen mindegy! NAGYON MEGÍRTAD EZT A VERSET! A szélfútta hárfán görbe ujjal játszó enyészettel együtt! Szívvel gratulálok. Gyuri

PiszarEva2014. június 12. 22:43

Az én egyik kedvencem mesterműve, megint szívbemarkolót írt. Fájdalom díjat nem fogsz osztogatni? Ezeket az érzéseket átéljük és sajgunk tőle, de gondolatot így összeszedni csak mester tud.Nem lehet ehhez hozzászólni arra nem találok illő szavakat. Tudd, hogy megborzongok verseidtől, köszönöm szépen. Baráti üdvözletem Éva

karadierzsebet2014. június 12. 20:23

Nagyon megérintett versed, elismerésem a remek költeményért. Szívből és szívvel gratulálok: Erzsike

Törölt tag2014. június 12. 20:21

Törölt hozzászólás.

M.Laurens(szerző)2014. június 12. 19:52

Kedves Barátaim,Szerzőtársaim és olvasóim: @19730114: @Matyi87: @Evanna: @Ahita: @1954: @BakosErika: @Bocika: @kterezia: @Dreamlander: @Steel: @szinci: @Bella21: @jomolnar: @csillogo: @Clare: @Kandabula: @kistenkes:
Köszönet az olvasásért és a tartalmas hozzászólásaitokért. Sokan írtátok, hogy a vers kissé ''depis''. Való igaz, hogy a versnek van egy ilyen fílingje, de ez a vers bizonyos fokig keresztmetszete, vagy ha úgy tetszik kivonata az utolsó száznak, ahogy azt az alcím is mutatja. KÖSZÖNÖM a rám szánt időtöket!

/ Miklós /

kistenkes2014. június 12. 19:36

Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
Sajnos egyre gyakrabban van hasonló érzésem, csak nem tudom ilyen ütősen átadni. Szívvel gratulálok remek versedhez Frici

Kandabula2014. június 12. 19:00

Újpesten erre azt mondanák: nyugi már, öreg harcos! Hisz vagy! Hanem ez a részlet: ''egy elhagyott, szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.'' Ez egészen ... Szóval tetszik az egész.

Törölt tag2014. június 12. 18:41

Törölt hozzászólás.

csillogo2014. június 12. 14:38

Fantasztikusan megírtad... gratulálok szeretettel kedves Miklós!

jomolnar2014. június 12. 12:20

Mély húrokat pengettél meg szépen rímelő versedben. Szomorkás, de sok bölcsességel megádott vers. Két sor ami különösen tetszett:
''Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.''
Szeretettel gratulálok versedhez:
József

Bella212014. június 12. 09:30

Gratulálok versedhez, ilyen az élet, a sors szelek szárnyán elröpül.

Dreamlander2014. június 11. 21:03

Elnézést Miklós, ez lemaradt.

http://blog.poet.hu/Dreamlander/osztalyo z-gat-ok

Törölt tag2014. június 11. 20:56

Törölt hozzászólás.

Steel2014. június 11. 20:45

Ki akartam emelni pár sort, de az egész olyan gondolati összhangot alkot, hogy nem tudtam.

Kiemelkedő, nívós alkotás, gratulálok!

Dreamlander2014. június 11. 20:38

8 - minőség és gondolat egyben = minőségi gondolat Gratulálok!

kterezia2014. június 11. 20:33

Gondolatokat ébresztő, beszédes vers.

Bocika2014. június 11. 20:25

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok!
Júlia

BakosErika2014. június 11. 19:33

Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés....

Biztos vagyok benne, hogy ez nem így van, kedves Lélektársam!
A verseid erre a példa!
Nagy szeretettel olvastalak és gratulálok remek versedhez.
Erika

19542014. június 11. 17:02

''Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,'' ..és mennyi mindent mesél a Te csended. Ne szomorkodj, azért kaptál valamit a sorstól, amit nem akárki kapott. Egy érzékeny poéta lelket! Gratulálok!

Ahita2014. június 11. 16:54

Kedves Miklós, versed remekbe szabott lemondó, önostorozó, füstölgő, de még háborgó szomorúság. Amíg háborog, addig nincs csend. Bent biztosan nem.
''Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.''
- ám a szerkezet jól működik, csak átírták a használati utasítást
''e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.''
Azért akad, kedves Miklós!
Szívet hagyva szeretettel olvastalak Éva

Evanna2014. június 11. 16:13

Bizony, összeszorult a szivem versed olvasva!
Szívvel gratulálok kedves Miklós!

Evanna

Matyi872014. június 11. 15:39

Kedves Miklós!
Nagyon megérintett mély mondanivalójú versed! Nagy elismeréssel gratulálok!
Üdvözlettel: Mátyás

197301142014. június 11. 14:04

Kedves Miklós! Többször elolvastam a versedet, csodaszép de annyira bánatos, magányos és lemondó. Nagyon szeretem a verseidet,mert kissé ironikus módon tükröt állítasz a kornak, nagy kérdéseket feszegetsz, sokszor mosolyra fakasztasz.Tudom hogy ez is a lelked része ez a lemondó '' már minden mindegy''vers, de kívánom hogy térjen vissza a tenni akarás, és a '' semmi sincs hiába'' érzés! Szívemet hagyva ölellek szeretettel : Mónika

M.Laurens(szerző)2014. június 11. 13:33

@DJ: Kedves Joli!
Hozzászólásod megjelenése alatt, még @Schmidt-Karoly barátunknak írtam a választ, de látom mi ketten nagyjából egyetértünk .
Köszönet az olvasásért és a hozzászólásodért!
/ Miklós /

M.Laurens(szerző)2014. június 11. 13:30

@ODDS: Köszönöm szépen Gábor!

M.Laurens(szerző)2014. június 11. 13:29

@Schmidt-Kedves Károly!
Már régebben is megírtam , hogy tévedés azt hinni, hogy képesek vagyunk irányítani a sorsunkat. Ez puszta illúzió, ami ugyan jól hangzik ( Mindenki a maga sorsának kovácsa) de valójában csak minimális mozgásterünk van két zárójel között. Néhány történelmi példa:
- Első világháború:3,5 millióra tehető a halálos áldozatok száma.
- A második világháború Magyar áldozatainak száma 830–950.000
- Hirosima 1945.VIII.6. Áldozatok száma: 120 000,
- Csernobil: 130 ezer embert kellett evakuálni. A közvetett áldozatok számát máig lehetetlen megbecsülni.
- És még számtalan természeti és egyéb katasztrófa amit az egyén képtelen irányítani. Történelmi szinten az egyén akarata és befolyása szinte lényegtelen.
Legtöbbünk élete nincs hatással rá, és ezért a történelem nem is emlékszik rá. Hogy ez jó vagy rossz? Ki tudja? De gondolom senki sem vágyik Júdás, Néró, vagy épp Hitler történelmi szerepére. A kisember mellett elvonul a történelem és ez legtöbbször nem döntés vagy akarat kérdése, és magyarázkodásra sem nyújt okot. Ezek tőlünk független tények, amiket tetszik,nem-tetszik, jobb ha tudomásul veszünk. Én már rég beletörődtem, hogy számomra a történelemformálás nem alternatíva és nem is cél. :)

Köszönet a hozzászólásodért!
/ Miklós /

DJ2014. június 11. 13:28

''és egy elhagyott,
szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.
Elszállt rég a büszke Főnix:
többé már emléke sem látszik.''

Csak egy ember vagyok a sok közül, aki megszületett, élt és távozni fog. Alkottam valami igazi maradandót? Jobbat, mint bárki más? ( Csak a gondolat, hogy lehettem volna, tehettem volna... szokta az embeteket bátani. ) Amikor megnyukszunk, hogy igen ez vagyok, ennyi vagyok én, akkor a Főnix visszatér megújult formában, büszkeség nélkül, mégis erős tartást ad.
Joli

ODDS2014. június 11. 13:17

Nagyon jó kezdés, profi munka, gratulálok!

M.Laurens(szerző)2014. június 11. 13:05

@Nichi-ya: Köszönöm szépen !

Schmidt-Karoly2014. június 11. 12:40

Kedves Miklós!
Már az első két sorodnál ''megakadtam'', no nem azért, mert nem értek vele egyet, nagyon is ellenkezőleg. Muszáj volt többször is elolvasnom egymás után:
''A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.''
Ha belegondolunk, - márpedig ebbe én most nagyon belegondoltam - miért is intett a sorsunk legyintve, megfűszerezve még egy kis gúnnyal is? Mivel e foszlányokat a magaménak is érzem, így most magamat állítom szembe a sors(omm)al. Meggyőződésem, hogy a sorsom alakítása nagyban függ(ött) saját személyemtől. Kizárólag magammal példálózva, azt kell hogy mondjam, nagyon is megértem a sorso(ma)t, mert már ennyi évvel a hátam mögött, tudom, hogyha másként tettem volna a dolgomat, akkor valószínű, hogy Ő nem intett volna (ekkorát). Mit is hangoztatunk, hangoztattunk és fogunk is még hangoztatni? RAJTUNK MÚLIK! Ezt lehet fűszerezni sok mindennel: mert a kormány, mert a szomszéd, mert a párom, mert az egyház, mert az akárki(k), s mert a stb. KÍVÜLRŐL KERESSÜK A PROBLÉMA MEGOLDÁSÁT, IGEN NAGYON HELYTELENÜL! Ha megnézzük, ez ma (még) igen erős tendencia. Ez fog, ennek kell, hogy alapjaiban megváltozzon. Mindenki saját élete, saját felelőssége (kell, hogy legyen)!
Szép, békés, boldog és nyugodt napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

Nichi-ya2014. június 11. 12:12

Nagyon mély, elgondolkodtató alkotásodhoz szívből, szívvel gratulálok.

M.Laurens(szerző)2014. június 11. 11:33

Kedves Barátaim,Szerzőtársaim és olvasóim: @Golo: @azi-gazi-em: @anci-ani: @uzelmanjanos956: @katagne: @Kicsikinga: @bakonyiili: @maki6767: @filo-csibi: @szalokisanyi1: @Ibolya.52: @adamne: @Zsuzsa-Amriswil: @dvihallyne45: @palko64: @amalina: @Acsnagyeva: @voodoo: @19580808: @meszaroslajos60: @maxika: @dr.vegha: @Ametisz: @jusziko: @donmaci: @Dram: @dobosigyorgy: @barnaby: @lukacsleopold: @mezeimarianna: @remember: @sanszi66: @fiddler: @nefelejcs: @Andicsek: @Mikijozsa: @church73: @Kreka: @Szelket: @Gabibandi1: @thuroczy: @geza1947: @pauleve55: @Dellamama: @LIne:
Köszönet az olvasásért és a hozzászólásaitokért. Sokan írtátok, hogy a vers kissé ''depis''. Valóban a versnek van egy ilyen fílingje, de ez a vers summázata, vagy inkább egyfajta kivonata az utolsó száznak, ahogy azt az alcím is mutatja. Ezek a visszatért gondolatok (foszlányok) tértek most vissza, és kaptak új értelmezést egyetlen közös versben. Ennek köszönhető a formai megjelenés is. Boldog vagyok, hogy sokatokat sikerült megérintenem a sorok által, és nem csupán pár szót írtak nekem! KÖSZÖNÖM NEKTEK!
/ Miklós /

M.Laurens(szerző)2014. június 11. 11:23

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

LIne2014. június 11. 11:22

Ideszögeznek a sorok...
lélekcsavaró a magány, ...

Kedves Miklós!
Most vedd elő a másik tollad, ...mely a lét vidámabb felét mutatja be.

Tisztelettel olvaslak; Eta

Dellamama2014. június 11. 10:45

Mindenki a ..''.sorsom elhaladt...''sort idézi,én is, de úgy érzem kicsit depis. Nagyszerű, mi több, remek vers, a már Tőled megszokott minőségben, de szokatlan rimusban.
Szeretettel gratulálok: Maria

geza19472014. június 11. 10:21

@M.Laurens
''Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -''

A versed nagyszerű, gratulálok! csak az a baj, hogy mellettem is szó nélkül elmentél..........!
Tisztelettel: Géza.

pauleve552014. június 11. 10:20

''Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -
és egy elhagyott,''
Kedves Miklós, ahol Te vagy, ott van a Te Sorsod is. A magukat sorsunknak hazudó drámai álmokra pedig nincs is szükségünk. Hadd menjenek... Magunkra támaszkodva, önmagunkból építkezünk minden pillanatban, újra és újra és minden percünk tanulságával gazdagabban. Lelkünk maga a Főnix, életünk a folytonos feltámadások sorozata.
Elgondolkodtató, nagyszerű versedhez szeretettel szívvel gratulálok.

geza19472014. június 11. 10:20

@M. Laurens
''Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -''

A versed nagyszerű, gratulálok! csak az a baj, hogy mellettem is szó nélkül elmentél..........!
Tisztelettel: Géza.

thuroczy2014. június 11. 10:06

Foszlányaidat csodálattal olvastam.
Gratulálok, kedves Miklós.
Üdvözöllek, Gyula

Gabibandi12014. június 11. 10:01

Lenyűgöznek gondolataid. Mindig örömmel jövök, még ha is jelzem.

Most szívem hagyom:Gabi:)

Szelket2014. június 11. 09:19

Csodálatos vers, szívből gratulálok!

Törölt tag2014. június 11. 09:07

Törölt hozzászólás.

church732014. június 11. 08:13

Mély elgondolkodtató vers! Elismerésem! Tisztelettel: Zoli/Church

Mikijozsa2014. június 11. 07:28

Kedves druszám, a történelem, mint kiderült fegyverként is használható(főleg ellenünk) ma már újabb variációkat keres újabban már nyelvünk sem volt, makogva jöttünk kitudja honnan, de mindegy. Lett-légyen szólva, hogy te legalább nem ámítod magad új felbuzdulásokat jósolva, miközben megyünk lefelé... Sok sikert újabb szép versekhez Szívvel olvastalak, Üdv Mikibá.

Andicsek2014. június 11. 07:15

Őszinte szívvel gratulálok,kedves Miklós!
Baráti öleléssel: andi

nefelejcs2014. június 11. 07:10

Lelket fájdító gondolatok, szépséges versben.
Veled éreztem.
Szeretettel olvastam. Gratulálok! Anikó

fiddler2014. június 11. 06:16

Hú, de depresszív...! És nagyon szép! Gratulálok kedves Miklós!
Laci

sanszi662014. június 11. 06:03

Kedves Miklós!
Egyszerűen szép a versed!
Szívvel, szeretettel Gratulálok!
Baráti üdvözletem: Sanyi

remember2014. június 11. 04:41

Gratulálok barátom!
Egy befejező strófa véleményem.
Csend van, vak vagyok, de vagyok!

mezeimarianna2014. június 11. 04:32

érdekes foszlányok nekem nem is annyira azok bevallom...gratulálok!

lukacsleopold2014. június 10. 23:43

ezúttal sem kellett csalódnom

barnaby2014. június 10. 23:24

A Tőled már megszokott mély gondolatokkal és magas színvonalon megírt vers.Gratulálok:B:)

dobosigyorgy2014. június 10. 23:16

Káprázatosan szép versedhez szívvel gratulálok.
Üdvözletem:-Gyuri

Dram2014. június 10. 23:07

''...Vak vagyok:
e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.''

Remekül megfogalmaztad a feleslegessé vált, tett
ember életérzését...
Versedhez tisztelettel gratulálok; András.

donmaci2014. június 10. 22:36

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok! Józsi

jusziko2014. június 10. 22:11

Foszlánynak túl fajsúlyos. Főnix-ügyben meg a voodoo vonalat követném.
Az első 4 sorért pedig külön szívet adnék.
Eltöprengve olvastalak már délután is, csak most értem be magam, hogy idefirkantsak néhány keresetlen szót.

Ametisz2014. június 10. 22:08

Megérintő mestermű, borzongató lelki gondolatokkal!
Sok szeretettel gratulálok Miklós!
Üdvözlettel: Timi

dr.vegha2014. június 10. 21:49

Remek vers...mint mindig.. tisztelettel: Attila

maxika2014. június 10. 21:46

Kedves Miklós!
voodoo után már nincs mit hozzátenni, csak annyit: ismét remekeltél!
Üdv:
Albert

meszaroslajos602014. június 10. 21:28

Remek versedhez tiszta szívvel gratulálok, Lajos.

195808082014. június 10. 20:35

Ez megint egy csodálatos vers örömel olvastam.
És remélem még sok versedet olvashatom.
Üdvölettel Eszter.

voodoo2014. június 10. 20:31

Miklós! Elolvastam párszor a rendkívül komor gondolataidat és azonnal eszembe jutott, amit denton blogjába írtam: szerintem nem az emberrel van baj, és Istennel sem. A világ lett olyan, mint egy lehangolódott zongora...
És ha megengeded, még egy megjegyzés: ne írjon elkallódó Fönixről, aki maga is az! Mert meghalni könnyű. Meghalni és feltámadni egészen ritkán előfordul, de meghalni, hogy elégj a tűzben, hogy megsemmisülj és utána a lángokból újjáéledj, mint egy Főnixmadár, ezt csak kevesen tudják Miklós. És te közöttük vagy.. . Üdvözlettel: voodoo

Acsnagyeva2014. június 10. 20:31

Kedves Miklós, Remek vers, nagyon megérintett. Gratulálok, Üdv Éva

amalina2014. június 10. 20:30

Gratulálok, Miklós!

palko642014. június 10. 20:12

Kedves Miklós!
Írhatnék oldalakat, de előttem már sok mindent elmondtak, és utánam is lesznek bőven, akiket mélyen megérintenek a gondolataid.
A Főnix ha el is szállt, az okos-telefonoknak hála, sokan rögzítették.
És biztos vagyok benne, hogy még hallunk felőle, kb. két év múlva (ami ugye a mesékben 2×3 napnak fele meg).
Őszinte barátsággal: Palkó

dvihallyne452014. június 10. 20:12

Drága Miklós!
Egy újabb csodálatos alkotás melyhez szeretettel és szívvel gratulálok!! Saci

Zsuzsa-Amriswil2014. június 10. 19:45

Versed mélyen megérintett.

Miklós, gratulálok !

Zsuzsa

adamne2014. június 10. 19:41

Mint mindig,most is egy kiemelkedő,remek alkotás.
Gratulálok kedves Miklós szívvel,és nagy szeretettel. Manyi

Ibolya.522014. június 10. 19:36

Szomorú megrázó soraidhoz szeretettel gratulálok. Ibi

szalokisanyi12014. június 10. 19:34

Egy újabb kiemelkedő alkotás!!! Baráti üdvözletem küldöm.

Őszinte tisztelettel: Sanyi

filo-csibi2014. június 10. 19:32

Borongós versed nagyon szép. Gratulálok: Ilike

maki67672014. június 10. 19:26

Pazar vers mint mindig ,gratulálok szívvel és tisztelettel:László

bakonyiili2014. június 10. 19:21

Kedves Miklós!
Nagyszerű, őszinte, de szomorú gondolatok! Nagyon megérintett, bizony
ilyen hamar cserbenhagy bennünket : a sors. az élet, a jövő!
Szeretettel olvastam elgondolkodtató soraidat, őszinte szívvel gratulálok: Ili

Kicsikinga2014. június 10. 19:14

''A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.''

Éppen ezen gondolkoztam!!!

Szíven ütött ez a mestermű!

katagne2014. június 10. 19:13

Nagyon szép szomoru versedhez szivvel gratulàlok.
Kata

uzelmanjanos9562014. június 10. 19:11

Fantasztikusan jó vers,többször is elolvastam annyira tettszik,szívvel gratulálok:János

anci-ani2014. június 10. 18:47

Kedves Miklós!
Szomorú megrázó soraid a magány, az elveszettség, a kilátástalanság hálójában vergődő gondolatok....
A hit és a remény, a pozitív jövőképek visszahozhatják újra az elveszettnek hitt büszke Főnixet!!!
Szívvel szeretettel gratulálok: Anci

azi-gazi-em2014. június 10. 18:43

Ezeket a gyémánt gondolatokat nem nevezném foszlányoknak, ezek örökbe vésett sorok! Egy erővel megírt, különleges szépségű versről van szó, amely tanúskodni fog írójának sorsa mellett. Nem mostanában olvastam ilyen erejű és szépségű verset. Szeretettel: Azi

Golo2014. június 10. 18:38

Nyomasztó hangulatot árasztó versed mélyen belém hasított.
Mikndegyik költői képed tökéletes, de ez, amelyik a magányt festi meg, valami csodás.

A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.

Szívvel és szeretettel gratulálok: Radmila

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom