Még mindig
Elmém szülte képben látom, hogy Velem vagy,
Búskomor éjszakáimon Te vagy a csillag.
Az ébredés határán, az éjszaka hajnalán
Tudom, hogy szerelmed igaz, nemcsak "talán".
Ne szeress annyira, hogy attól kelljen félnem,
Ha belehalsz a szerelembe, egyedül kell élnem.
Tudom, hogy mit vársz tőlem. Egy szerelmi vallomást.
Hidd el, hogy így nem szerettem senki mást.
Mióta vagy nekem, rám támadt a béke,
Múlté már a szürke napok szép emléke.
Megpendült lelkem legtitkosabb húrja,
Megrezdült szívem, hogy rám gondolsz újra.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
meszaroslajos602014. június 5. 20:33
Szép szerelmes versedhez szívvel gratulálok Lajos.
Mikijozsa2014. június 5. 13:09
Kedves István, nagyon a szívemhez szóltál, nagyon munkáltan és átéléssel és azon töprengtem, szerelmi vallomásod biztosan tetszett annak, akinek írtad!
DJ2014. június 5. 12:55
Nagyos szép sorok. Szép szerelmi vallomás.
Szívvel gratulálok István!
Joli
katagne2014. június 5. 11:28
Hú ez nagyon szép. Szivet érdemel verses.
Kata