Szerző

Pucsek Dávid

Életkor: 25 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 277 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. május 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pucsek Dávid

Szentírás

1.
Megpróbállak megírni,
de hogy is tudná ember
az emberfelettit, a tökéletest
számba venni?

Hisz szent véred minden cseppje
forr, bugyog ereidben,
majd arcodon rózsaként kinyílik,
bőröd bíborban virágzik tőle,
még soraimon is áttörne,
oly erővel ömlene
tintaként a papírra,
még én is megrettennék,
és belevesznék örökre.

Szavaim csak átbuknának
melled kerek zsoltárain,
semmit nem érnének
a nyelv oltárain,
hisz nem akarlak feláldozni.
Az üres szavak záporában,
mennydörgésként énekelni
lehetne csak téged,
a költő szerelme és réme.

Mennydörgésként zúgok hát le
a dombokról hasad rétjére,
termékeny földje alatt
fekszik az igazi lényeg,
hol fogannak a rímek,
a Teremtéskönyve: méhed.

És megnyílik alattam a föld,
mint lábaid előttem.
Apokalipszis a beteljesülésben.

2.
Ez vagy te nekem: Szentírás,
az örökkön elfojtott sírás,
legtitkosabb szerelmem.
Esők Istennője, egyetlen,
Esők Istennője, kegyetlen.

Be nem vallott neved
égeti nyelvemet,
elcsúszom nedves j-den,
mint gyermek a jégen,
és betűid közt vergődve,
csak magamnak énekelve
sohavolt szerelmünket.
Szeretsz-e majd valaha?
Belőled olvasok száz imát,
ahogy várom a halált,
hátha melléd kerülök valaha,
itt vagy a túlvilágon,
soraid közt, az ú betű vesszején,
hűtlen hűségem mezején.

L-fogadsz-e egyetlen társadnak?
Fészket rak a madár hajadban
- ahogy a tavaszi szél vizet áraszt -
és magának társat választ,
válassz magadnak engem,
vedd magadra ingem,
és a kávét abban hozd reggel,
tejjel, cukorral, szerelemmel.
Egy falat kenyeret kérek mellé,
és hogy heveredj mellém,
a paplant húzd fel nyakadig,
hisz titokban vagy az igazi,
ez lényed, ennyi maradtál nekem,
észrevétlen pont az i-n,
nem talált tüske szívemben,
kulcstalan kapu,
és Szent Péterként nevetsz rajtam,
először még veled mulattam,
de észrevettem, hogy kint maradtam.

Ez vagy te nekem: A minden.

3.
Égbe szállasz verseimmel,
angyal szárnyán szálló szajha,
hozzád küldöm ezt az imát,
és a bút, mi szívem marja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pdavid(szerző)2015. február 19. 19:07

@Cyen: Próbáltam megragadni mindent, amit a múzsám jelentett számomra, de sajnos még ilyen hosszú verssel, sőt, több ilyen hosszú verssel sem sikerült. Talán pont emiatt, írtam róla ennyit, mert kimeríthetetlen ihletforrást jelentett nekem. Köszönöm, hogy olvastál!

Cyen2015. február 17. 17:07

Elképesztően írtad meg ezt a verset. Érzelmes, mély és egyszerűen lenyűgöző. Nem csodálkozom, hogy ilyen hosszúra sikeredett, hiszen rengeteg érzés van benne.
Könnyeimmel küszködve gratulálok!
Enikő

pdavid(szerző)2014. június 5. 22:33

@Ibolya.52: Köszönöm szépen!

Ibolya.522014. június 5. 14:17

Szép versedhez szeretettel gratulálok. Ibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom