Szerző

Szabó Balázs

Életkor: 50 év
Népszerűség: 146 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 512 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. május 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Szabó Balázs

Múltba veszett jelen

Elfogy az út a lábam alatt.
Átléptem újra a nagy határ-falat,
mit agg múltam tán` ferdén húzott
fel magasra... s a rendbe rakott, ám nyúzott
téglák most haragtól hörögve
zuhannak utánam a mélybe... mindörökre...

Mezítláb rohanok a porban,
mint kisgyermekkoromban:
érzem a forró, aranyló szemek illatát,
midőn a nyári nap szerelmesen járja át,
s facsarja ki mezítelen testem...
Megtaláltam végre! Ezt kerestem!

Mohón, nagyokat nyelek a régből.
Istenem! Délibáb! Nyomban szétdől,
mint szelíd felhő, kit vihar, ha sújtott.
És kitekerve, bambán csak áll ott,
s bárányként sír klisét a sáros út felett:
"Vándor, az utadat soha ne feledd!"

És láss csodát: a fal ismét feláll!
Villámként hasít ketté a kegyetlen reál`:
Mindegy, melyik oldalon hagy
a másiknak így is-úgyis ellene vagy!
S midőn szemem a távolban kutat,
nem lelem az elveszett arany középutat.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


benmar(szerző)2014. június 4. 18:06

Köszönöm neked is kedves francoise! ?) Baráti üdvözlettel: @BenMar

francoise2014. június 4. 14:24

Hát igen,Ő benmar! Fantasztikus a versed! F.:)

benmar(szerző)2014. május 24. 21:23

Neked is köszönöm kedves Kinga!

@benmar

Kicsikinga2014. május 24. 20:27

Mindig szívesen olvasom a verseidet!

benmar(szerző)2014. május 24. 19:45

@Steel: Én tartozom köszönettel a kedves soraidért!

@benmar

Steel2014. május 24. 13:44

Az igazi versben, az olvasó ott találja saját magát is, kimozdulva a jelenből, mintha más, mégis ismerős dimenzióban járna.
A sorok játszanak rajta, akár egy érzelemhárfán...

Mint mikor egy kavics csobban a vízbe, és hullámok kelnek életre tőle...

Ilyen a Te versed is. Gondolkodtat, éreztet, láttat, szinte önmagán is túlmutatva.

Költészet. Köszönöm. Jó volt olvasni.

benmar(szerző)2014. május 24. 10:16

Köszönöm, hogy erre jártatok és megtiszteltetek a hozzászólásotokkal! @Benmar

mezeimarianna2014. május 24. 03:56

azért remélem mégis az érzés is ismerős,versed nem hagyja az embert továbbgondolásra, visszaemlékezés nélkül,gratulálok!!!

emonye2014. május 23. 23:03

Filozofikus gondolataidhoz gratulálok!

layla2014. május 23. 20:02

remek:)

Törölt tag2014. május 23. 15:25

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom