Szerző
Harasztovics István (ifj.)

Harasztovics István (ifj.)

Életkor: 26 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1466 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. május 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Harasztovics István (ifj.)

Búcsú

A béke ujja Felettünk

A béke ujja felettünk, nincs több háború,
Te ahogyan jöttél, úgy hirtelen távozol.
Retinámon könnyfátyol, jön egy új vándorút,
nem átkozol, szép búcsú az, amit áthozol.

Gyönyörű volt Veled minden ékes pillanat,
csak az öröm az, amire visszanézhetek.
Most jön fel a Nap, de elmarad a pirkadat,
a csillagok elkísérnek majd, az ég Veled.

Nem lesz már több ölelős köszöntés közöttünk,
Isten áldása lebeg majd utadon végig.
Éles lábnyomok, sok színes fotó mögöttünk,
szívünkön Hűségrovás, te utazol mégis.

Emlékszem minden szóra, mindre, mit kimondtunk,
a szótagokra, mikkel szabadságod adtam,
a közös útra, porra, sárra, mit tiportunk,
az engedő kézre, mellyel rég kezed kaptam.

Csak gyűltek az élmények, bennem égtek mélyen,
a nevek, a színek, az órák, az érzelmek,
a "minek mondtam ki?" és a "miért nem léptem?"
a bókok, a viccek és a halvány sérelmek.

A könny volt a kapocs, a kedves kicsi könnyek,
örömtől és nevetéstől gördülő cseppek.
Ezt nem írták le, erről nem szóltak a könyvek,
együtt élünk, de most az ismeretlen csenget.

Menj az ajtóhoz, én mögüled figyelek majd,
készítek elemózsiát, írok levelet.
Hibáztatás nélkül megyünk, míg elménk fenntart,
elkísérlek, amíg jól esik, míg engeded.

Pompás emlékek, belső nyomok, karcolatok,
sorolhatnám, de sosem érnék a végére
a rengeteg szépnek, mit lelked adogatott,
az együttes életre, a közös légzésre.

Nincs örökre, ezért mondtuk, hogy egy életre,
a szerelem kopott, de a szeretet kitart.
Úgy látszik itt egy példás életnek vége lett,
nem félem a halált, de már nem kell a vihar.

A béke ujja felettünk, nincs több háború,
Te ahogyan jöttél, úgy hirtelen távozol.
Retinámon könnyfátyol, jön egy új vándorút,
nem átkozol, szép búcsú az, amit áthozol.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


DJ2014. május 21. 15:19

Szép búcsúverset írtál kedves István. Az alcím, az pedig gyönyörüséges, kifejezi a csendes szép érzelmeiet.
Gratulálok!
Joli

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom