Szerző
Barta László

Barta László

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 592 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. október 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Barta László

Nyári éj

Jöjj, s fordulj be velem
a kihalt utcasarkon,
hol a sok megvakult
nagy redőnyös ablak
szemét pihenteti a parkon,
hol a nyújtózkodó
sötét házfalaknak
hosszú árnya int,
s a néma díszletekre
a Hold ezüstje hint.
Jöjj, látod itt vagyunk megint.

Itt a park is, füvek világa,
nagy kőkereszt magaslik
fölénk, ne gondolj semmi másra,
bánatra, halálra.
Mert miénk még a hűvös nyári éjszaka,
s a tovatűnő nyáréj minden csillaga,
szeress, míg ölelni tárjuk két karunk,
mert egyszer, akár a csillagok meghalunk.

Lelked bíborán terített palást legyek,
már ne kötözzenek többé kufár kegyek,
és az öröklét ígérete.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


PHAEDRA2008. október 29. 11:02

Kedves Santiago...
Akkor,amikor úgy érezzük, hogy minden a miénk, szépséget teremt a Végtelen és nincs az a hatalom, amely széttéphetné ezt az érzést.

Köszönöm, hogy olvashattam versedet.
Szeretettel:Hajnalka

Törölt tag2008. október 28. 10:03

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2008. október 28. 09:34

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2008. október 27. 21:50

''Mert miénk még a hűvös nyári éjszaka,
s a tovatűnő nyáréj minden csillaga,
szeress, míg ölelni tárjuk két karunk,
mert egyszer, akár a csillagok meghalunk.''

Igaz, Barbara, Gyönyörű!!!
Üdvözlettel: Marie

Mamus2008. október 27. 21:05

Szép ez a Nyári éj.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ