Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 244 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 710 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. április 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (19)

Ross Satyr

Kőbe vésve

Készül már valahol egy éjszínű tábla,
hat arany számjegy a nyolcból rajta van.
Látható, mely évben jöttem a világra,
bár az nem, hány percem telt el boldogan.

Az első évszámom visszanéz a múltra,
a másik csonka még, hisz’ nem sejthető,
mi előtt áll majd a kettes és a nulla,
mikor lesz számomra múlttá a jövő...

Fa és vas után következzék a kő...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2017. október 2. 16:02

@GreyMouse: Kedves Attila, örülök, ha úgy érzed, hogy az üzenet lényege eljutott Hozzád, köszönöm az elismerést. Nem nyilvános az információ, hogy hányat pördül még az a számkerék - és ez alighanem így van jól.

Ross(szerző)2017. október 2. 16:00

@ereri: Kedves Erika, erős valóságalapja lehet annak a kijelentésednek, hogy ''... előre tudom mit felelsz majd erre'', hiszen ez messze nem az első itt közzétett szövegem, amely kapcsán meglehetősen terjedelmes ás legalábbis részedről tartalmas véleménycserét folytatunk. A szöveg alatt levő rövid megjegyzés arra utal, hogy a két megelőző versem a favilágot és a vasvilágot jelenítette meg, ám az előbbi elkorhad, az utóbbi megrozsdásodik - kellett valami stabilabb, szilárdabb. Ráadásul a szöveg több mint három éve került ide, és természetesen egy temetői látogatás indította el a gondolatomat: több olyan valós sírkövet is láttam, amely az elképzelt enyémhez hasonlóan ''adathiányos'' volt. Szerencsére a Nyilvántartó eddig még nem szólított fel hiánypótlásra. Nem tartom a verset komornak, borúlátónak végképp nem, hiszen a majdani történésnek aligha van optimista és pesszimista verziója.

GreyMouse2017. szeptember 30. 21:05

Kedves Ross!

Ahogy vidám alkotásaid úgy ez a szomorú is remekül érzékeltet, ad át hangulatot. Az a szám ráér még, bár szerencsére nem érezhető sürgetés a versedben. Egyedi költeményedhez őszinte elismerésem.
Tisztelettel: GéeM.

ereri2017. szeptember 30. 14:40

''mikor lesz számomra múlttá a jövő...''

Túlságosan előreszaladtál drága Ross! Imádom a komolyabb verseid, de ez már-már komor. Ha tűnődni vágysz, inkább idézz boldog múltbéli pillanataidból, vagy ha már mindenképp a ködös jövőhöz ragaszkodsz, úgy elmélkedj a fényesen megvalósuló terveidről, vagy meglévő és leendő örökbecsű soraidról :) Az a sötét kő meg, látod, évek óta remekül elvan nélküled. Meg se nyikkant, nem nyújtózott, türelmes. Az viszont Rád vall, hogy bár szinte meggyászoltad magad, eme remeked mégsem az emelkedett filozófia - és nem is az öregedés, halál vagy más hasonlóan negatív kategóriába, hanem az Élet-be helyezted. Ennek örülök, akkor is, ha előre tudom mit felelsz majd erre. Elismerésem és nagy szívem teszem mély kőnyomot hagyó, borús soraid mellé - szeretettel, mély tisztelettel: E. E.

Ross(szerző)2014. május 5. 22:14

@tzoldav: Köszönöm, Zoltán

tzoldav2014. május 5. 20:17

tetszett, gratulálok

Ross(szerző)2014. április 30. 07:22

@cedrus49: Köszönöm, Zsanett, a jó kívánságot. Érdekes dolog az idő... Visszanézve akár évtizedek is tűnhetnek egy pillanatnak, miközben az éppen zajló percek alig vánszorognak...

cedrus492014. április 29. 20:00

A bölcső és a szemfedő közötti idő sosem lehet elég hosszú...kívánom, hogy az a két szám még nagyon-nagyon sokáig várasson magára! Jól sikerült '' megfognod'' a témát.

Ross(szerző)2014. április 26. 09:18

@fabijoe: Jól látod, Joe. Ez bizony egy tranzit-szöveg... Létezünk egy kicsit, majd - sicc! :)

fabijoe2014. április 26. 08:38

Rezignált vers ez. Sic transit...minden

Ross(szerző)2014. április 16. 10:54

@Phobos: Köszönöm, Imre.

@Knarazz: Örülök, hogy hatott rád a rövid szöveg. Megfogadom a tanácsodat, kivárom az időt.

Törölt tag2014. április 16. 10:43

Törölt hozzászólás.

Phobos2014. április 15. 06:39

Nagyon jó vers.

Ross(szerző)2014. április 13. 09:59

@edesemil: Köszönöm Neked is a gratulációt. Nagyon is igazad van: jobb, hogy nem tudjuk előre a távozás napját, óráját és percét. És talán még jobb, hogy a szeretteinkét sem.

Most az foglalkoztat, hogy sorra vegyem: amikor egy ember eltávozik az élők sorából, miféle mechanizmusok indulnak be, miféle nyilvántartásoknak hogyan változik meg az adattartalma, milyenek a költségvetési kihatások, stb.

Ross(szerző)2014. április 12. 16:50

@amalina: @kreativ55: @gypodor: Kedves Éva, Ági, Gyuri - köszönöm a gratulációt, a tetszés kifejezését.

gypodor2014. április 11. 19:06

Gratulálok. Szívet hagyok de nem kőbe vésve! Gyuri

kreativ552014. április 11. 10:01

Még a szónak is milyen ereje van, hisz szívemet törte. Ági

amalina2014. április 11. 09:18

Gratulálok!
éva

edesemil2014. április 11. 09:14

@Ross
Nagyon szellemes, nagyon tetszik. Ez az a kérdés, amelyre mindannyian kiváncsiak vagyunk, de mindannyiunknak jobb így, hogy nem tudjuk. ''Nem ismerjük sem az órát sem a napot...''
Gratulálok! Emil

Ross(szerző)2014. április 10. 22:00

@azi-gazi-em: Köszönöm. Az ilyen szellemes és mégis tartalmas észrevételek igazolják utólag is, hogy érdemes néha kiizzadni egy-egy rímes szöveget.

Ami a boldogság-számlálót illeti, azt hiszem, körvonalazódik egyfajta megoldás: egy beültethető áramkörről volna szó, amely rögzíti, ha a boldogságérzettel együtt járó, a szervezetben termelődő vegyi anyag koncentrációja meghalad egy adott küszöbértéket. Még dolgozom rajta...

azi-gazi-em2014. április 10. 21:29

Hátra hagyhatnád az utókorra boldog perceid számát, mert ezt még senki sem tette meg. Végrendeletileg kérhetnéd, véssék fel! Szerintem Te magad is elmulasztottad könyvelni, (velem együtt.) Most aztán bottal üthetjük nyomát. Jól megírt kőkorszakos versedhez gratulálok!

Ross(szerző)2014. április 10. 20:02

@Evanna, @uzelmanjanos956, @adamne: Kedves Evanna, Manyi, János, köszönöm a gratulációt és az értő el- és befogadást.

Ross(szerző)2014. április 10. 20:01

@Attila_the_hun: Teljesen igazad van, Attila. A téma valóban morbid, és ezt nehezen is lehetett volna elkerülni... Köszönöm a gratulációt, és - minden olvasóhoz hasonlóan - érezd közkincsnek, vagyis bármilyen formában felhasználhatónak és/vagy átdolgozhatónak a szöveget.

uzelmanjanos9562014. április 10. 19:41

Szép soraidhoz szívvel gratulálok:János

adamne2014. április 10. 19:15

Gratulálok versedhez szeretettel:Manyi

Evanna2014. április 10. 17:29

Ez rejtély, hogy mikor és hogy?
Gratulálok versedhez!
Evanna

Attila_the_hun2014. április 10. 15:32

A téma -jó értelemben- megragadó, magába húzott mihelyst felismertem a tartalmat. Ugyanakkor picit morbid is, de ez is csak erősíti a versed egyediségét. Őszintén gratulálok ehhez az íráshoz is.
Egyszer (majd) ellopom tőled ezt az ötletet, de nem most, még nem.

Ross(szerző)2014. április 10. 15:06

@church73: Nagyjából ugyanazt mondhatnám, Zoltán, amit eggyel alább Anikónak. Köszönöm és örülök, hogy talán találtál ebben is (másféle) értéket.

Ross(szerző)2014. április 10. 15:05

@nefelejcs: Anikó, az már önmagában is megtisztelő, hogy mosolygásra készülve közelíted meg egy új szövegemet. Valószínű, hogy lesz majd még olyan, amelyet elolvasva valóban lesz okod mosolyogni. Ez most talán a kivétel...

Ross(szerző)2014. április 10. 15:03

@barnaby: Köszönöm, Barna. Érdekes ez a dolog: a fémek, közöttük az általad említett arany, ezüst és vas is tiszta kémiai elemek, meghatározható helyet foglalnak el a periódusos rendszerben. Hogyan definiálható viszont például a gránit, a márvány, a mészkő?

church732014. április 10. 12:29

Ross! Jöttem derülni hozzád, erre olyat olvasok..:)
Hát ez egy másik véglet.., de színvonalra ugyanúgy remek!
Olyan megdöbbentően jó'! Gratulám!! Zoli/Church

nefelejcs2014. április 10. 12:18

Kedves Ross!
Mosolyogni szerettem volna, mint oly sokszor itt Nálad, de ezúttal
letaglózó ez a pár sor. Persze tudom, a tartalma megkérdőjelezhetetlen, mint vers remek, de a kőkemény valóság bizony fájó.
Vidám napokat, verseket, jó egészséget kívánok, - a kő meg csak várjon sokáig a hiányzó két számra. Ráér. ''a kő marad.''
Üdvözlettel: Anikó

barnaby2014. április 10. 11:41

A fémekről én is írtam egyszer...aranyról, ezüstről, vasról...remek a gondolatiság a kőről,és még mennyi mindent lehetne írni...Gratulálok Ross barátom.Ü

Ross(szerző)2014. április 10. 11:34

Kedves Gyula, Mara, Zoltán: Köszönöm a méltató szavakat.

tzoldav2014. április 10. 10:33

GRATULÁLOK!!!!!!!! remek

Törölt tag2014. április 10. 09:26

Törölt hozzászólás.

jusziko2014. április 10. 08:57

Nem bizony! Főleg, ha azt nézzük, hogy mennyibe kerül nekünk karakterenként... :)
Szóviccet félretéve, jól idevésted!

thuroczy2014. április 10. 07:45

Szívvel gratulálok, Gyula

Ross(szerző)2014. április 10. 07:38

@jusziko: Igen, az előzmények hangulatához képest van némi eltérés. Az a bizonyos kő nem éppen a szószaporítás adathordozója.

@szalokisanyi1: Köszönöm.

szalokisanyi12014. április 10. 06:59

Remek!!!

jusziko2014. április 9. 23:32

Megleptél! S gyanítom nem én leszek az egyetlen.
De azt hiszem valóban ez az egy dolog az, ami kőbe vésett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom