Szerző
Pribojszki Hédi

Pribojszki Hédi

Életkor: 24 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 345 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. február 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pribojszki Hédi

Viharos muzsika

Fulladt a levegő, eső közeleg,
Elmossa a bánatot, még ha csepereg,
Szél fúj, leveleket zörget a szellő,
Szaporán gyülekeznek szürkés felhők.

Viharba átcsapó, pusztító háború,
Hadilábon álló, hosszú, százsorú
Ketrecbe kényszerít e szörnyű esőzés,
Hangosan koppan a vízcsepp tetőjén.

Borongós idő kedvemet is csorbítja,
S a süvítő szél e szavakat ordítja,
"Nem szabadulsz, hagyj el reményt, hagyj el álmot!"
Kilométerre nyúló, s felettünk tátong.

Szomorú kedéllyel ülök zongorámhoz,
Vastag porzuhatag tapadt a ruhámhoz,
Leütök egy hangot, elhangolt muzsika,
Úgy szól, mint egy öreg, rozsdás turbina.

Mégis előveszem elfeledett kottámat,
Meglátva azt, egy erős érzés rám támadt,
Magamban felidézek rég halott dallamot,
De mégsem játszom el, nem, nem érzek hajlamot,

Meghagyom úgy, ahogy a múltból emlékszem rá,
Nem csúfítom hamis hanggal, így nem érezném át,
Míg ezeken szépen elnosztalgiázok,
Eláll az eső, s ha kimegyek, nem ázok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Icke2014. február 4. 23:51

Különleges, nekem tetszik!
Gratulálok! :-)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom