Szerző
Szakáts Zsolt

Szakáts Zsolt

Életkor: 30 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 282 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. január 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Szakáts Zsolt

A vak leány

- Nem látok, oly régen tettem,
az óceánra sem emlékszem.
A zörej, a hullámok,
hallom s szépségét veszítem.

- Melegít a nap sugara,
s ha kerül rá alkalom,
a gyerekek játszanak vele,
s én nem láthatom.

A lány minden nap
elképzelte, milyen lehet,
hogy nézhet ki,
ha anyja nevet.

Milyen az óceán,
melyen a sugarak játszanak,
nézni minden reggel,
ahogy a madarak elszállnak.

Bánat lakozott szívében,
egyedül élte az életét,
hogy látását megkapja,
odaadná mindenét.

Egy nap egy fiúval
találkozott a parkban,
beszélgettek órákon át,
párt leltek egymásban.

Másnap, harmadnap is
találkoztak a titkos helyen,
lassan a kapcsolat
rózsázott szerelemben.

Összeköltöztek egy év után,
milyen boldog volt a lány,
de a márvány palotában,
mégis könnyes márvány.

A lány szívéből a bánat
minden este kilopózott.
Tudta a fiú, bár a lány
minden szóra mosolygott.

*

Megműtötték a lányt,
megkapta szeme világát,
most végre láthatja
szíve választottját.

Ahogy meglátta,
könnyek szakadtak,
nem akarta elhinni,
hogy a párja vak.

Nem bírta sokáig,
párja vaksága tépte,
a saját ablak nélküli
börtönébe vitte.

Rövid időn keresztül
közölte párjával döntését:
elhagyja, nem bírja
élni így életét.

Vak szemek könnyesek,
a fiú csendben csomagolt,
mikor befejezte, a lánynak
csak annyit mondhatott.

- Értékeld ajándékod,
a gyönyörű szemeid,
s ha könnyeznek, könnyemmel
ápold a sebeit.

Ezzel megfordult, távozott,
hátrahagyva egy életet,
a lány nem mozdult,
s szemei már könnyeztek.

2010. december 3.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


elecpsiho(szerző)2014. február 27. 00:07

@eferesz: @maxika: :)

maxika2014. február 26. 08:49

Döbbenetes történet!
Albert

eferesz2014. február 26. 08:37

Nyeltem egyet.
''jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.''
Üdvözletem!

elecpsiho(szerző)2014. január 30. 00:42

@Mikijozsa: :) köszönöm

Mikijozsa2014. január 29. 08:44

Megrendítő történet, nagyon szomorú, ám tanulságos, gratulálok szívvel, Miki

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom