Szerző
Marie Marel

Marie Marel

Életkor: 70 év
Népszerűség: 256 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2337 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. október 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (26)

Marie Marel

Jó utat...

Homlokom hűs tenyeredbe`
tudtam ez már a búcsú perce
egy közös áramkörön át
szemem látta mit tiéd lát:
békét, fényt, nyugalmat
ez immár a Te birodalmad.

Menj. - Suttogtam halkan.
Jó utat.

Rándult szád sarkán egy izom
végső mosoly volt jól tudom
még egy végtelen pillanat
elszakítottad tőlem magad
eljött az elválás békés perce
mely velem lesz mindörökre.

Menj. - Suttogtad halkan.
Jó utat.

2008. október 5.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2013. május 29. 14:31

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. május 29. 14:30

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 9. 20:39

Törölt hozzászólás.

bakonyiili2013. április 9. 10:49

Nagyon szép, fájdalmas búcsú, de sajnos akinek menni kell, el kell
engedni!
Ilyen az élet, ilyen a halál! A perc és az emlék örökre velünk marad!
Szeretettel olvastam szép versedet: Ili

Marie_Marel(szerző)2013. április 9. 10:39

Tudom, Panka. Én is úgy gondolom. Azért idéztem tegnap a beszélgetés kapcsán.
De sokára jutottam odáig, hogy mindezt el tudjam fogadni.
Köszönöm, hogy olvastál.

Törölt tag2013. április 9. 08:49

Törölt hozzászólás.

Attila_the_hun2013. április 9. 00:56

:(

Marie_Marel(szerző)2009. július 18. 19:50

Húha! :-))
Nagyon régen nem jártam erre. Mindenkinek nagyon köszönöm az együtt érző szavakat. Bizony nehéz szerettünket a halálba engedni... :-(

bomover2008. október 30. 22:57

Nagyon szép!Édes anyám jutott róla eszembe,sokszor felriadtam éjjelente és halottnak láttam,
később a koporsóban feküdt és akkor döbbentem rá
mennyire meg éreztem a halálát.Úgy érzem ezt a verset
újra és újra el kell olvasnom!

ZETA2008. október 13. 00:15

Az élet után csak nézek bután
Most csak hallgatok, mint egy balga tok.
Mondanám, de nem tudom
Kimondani se tudom.
Nem a szó a lényeg, többet ér az érzet.
Vedd úgy, hogy veled érzek.

Arvai_Emil2008. október 12. 20:12

Nem könnyű... még megírni sem...
(Üdv.: Á.E.)

zita2008. október 12. 19:08

Mit is mondhatnék Marie... minden sora megérintett a versednek. Egyszer már éreztem ezt. Megértelek. Nagyon nagyon szép a versed. Gratulálok!

Törölt tag2008. október 12. 15:55

Törölt hozzászólás.

adcsilla2008. október 12. 11:48

Bárcsak átéltem volna!
Nélkülem haltak meg mind.
És most? Nemcsak a halál alkalmával lehet ezt megtapasztalni.
Van akit el kell engednünk, mert muszály -''Menj.. Jó utat''.

huehar2008. október 12. 09:23

A pillanat. Nagyon szemléletes.
''Elengedni taníts, ha tartanálak.''

jagosistvan2008. október 11. 22:22

Gratex kedves Marie :)

PHAEDRA2008. október 11. 22:08

Kedves Marie...
Ez az utolsó mozdulat örökre bennünk marad.
Békét csak így lehet nyerni:megtanulni elengedni.
Ölellek:Hajnalka

Nora0012008. október 11. 20:42

Szép lett!:)

tzoldav2008. október 11. 20:39

Marie_ ezért is érezlek közel magamhoz
tzoldav

tigris2502008. október 11. 15:29

Szép!

Törölt tag2008. október 11. 14:12

Törölt hozzászólás.

LIne2008. október 11. 07:04

Megható búcsú. (könnyezem)

kapocsi.ancsa2008. október 11. 00:13

Nagyapám jutott eszembe, s mamám ahogy beszélt róla.Miként emlékezett..
Üdv:Annamari

Marie_Marel(szerző)2008. október 11. 00:10

Köszönöm, kedves Alberth!

alberth2008. október 11. 00:09

Kedves Marie!
A kezdet és a vég verseidben. Az érkezés és a búcsú. Ami e kettő között van, az maga az élet. A kapuban van a születés és halál, míg mi az élet kertjében ,,üdülünk''. Szép a versed.
Üdv.: Alberth

Marie_Marel(szerző)2008. október 10. 23:19

Köszönöm szépen lányok. Ma is átélem...
És Neked is: ''néma levente''!
Tiszta szívből.

juditti2008. október 10. 23:13

Kedves Marie,
az elválás békéjét az elengedés hozza el - jól érzed, jól írod. Szép, értékes a versed. Gratulálok!
Judit

Holdsugar2008. október 10. 23:00

Kedves Marie!

Gyönyörű, megható búcsúzás...
Bár a halált talán sohasem fogom tudni elfogadni, de ha esély van az elbúcsúzásra az átsegítheti az embert...
''tudtam ez már a búcsú perce
egy közös áramkörön át
szemem látta mit tiéd lát...''
Együtt rezdülni a szeretett személlyel, miközben tudjuk örökre elmegy - borzongató lélekközeliség.

Gratulálok versedhez!

Puszillak:
Holdsugár

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom