Szerző
Nagy Horváth Ilona

Nagy Horváth Ilona

Életkor: 44 év
Népszerűség: 50 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 298 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. december 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Nagy Horváth Ilona

Nagyon

Rám sötétedett.
Láthatatlan vagyok.
Ahogy itt fekszem a semmiben
megint,
nem vagyok.
Nem is akarok,
egykedvűségbe ringat
a napi kényszer,
ahogy figyelem minden
mozdulatom:
semmit se hirtelen,
semmit se nagyon.
Így.
Fegyelem.
Így érvénytelen az egész
nap is,
a fény, hogy itt hagyott,
az ablakon túl nyúló
végtelen ripacsmező,
hol a felvetésre
maga a kérdező felel
vörhenyes arccal.
Kudarc az egész,
segge alatt alulfizetett
százszorszék,
itt és így döglesz meg:
üzen a keleti gályaudvar.

Hagyom.

Inkább semmit se...
Összeállsz és szétesel,
visszalapozok,
állhatatosan építelek újra
ezredszer is,
mint odakint a temetőig
strázsáló szigorú oszlopok
ködkarimás rendje,
sorra szedem téged alkotó
emlékeim,
innentől rutinmunka az egész,
mindjárt megvagy.
Kellesz.
Legalább ide,
a homlokom mögé,
hogy szembe ülj és beszélgetőst
játsszunk, hogy egyedül te
észrevedd, nem vagyok erős.
Itt más lehetsz, egyebet
nem kezdek veled,
ha épp jó a hangulatom,
hátadra álmodom
azt az ejtőernyőt,
repülj,
légy szabad.

Nagyon.

Nekem nem lehet,
én láthatatlan vagyok.
Agyam távoli zugában,
ápolatlan, csimbókos tervek között
egymást mászva,
mint a tetvek,
gyűlik halomra
mind, mi megcsillant,
és sietve távozott.
Mint a tetvek.
Szerelem?
Ma nem.
Motivációnak ott a félelem,
összetörik, mint cipőm
sarka alatt a gyenge jég,
semmit se nagyon,
semmit se hirtelen,
semmit se még.
Maradok.

Vakon.

Semmit se nézve,
semmit se látva,
de nem világtalan.
Bent nem.
Bent elgondolom,
téged vajon ki lát,
ha van híja a napnak,
s válladon hintáznak
a tehervagonok,
s tudod-e, hogy
szép vagy.
Én láttalak.
Vakon.
Rám sötétedett megint,
érvénytelenné tesz,
nem vagyok.
Nem is akarok.
Valaki fázik,
valaki éhes
odabenn
összekucorodva,
s borotvaéles gondolatokkal
babrál, dúdol,
semmit se nagyon,
semmit se egészen,
(pedig ma dühös vagyok)
labdát dob, kihasad, játszik.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


NHI(szerző)2014. április 2. 20:26

@1954: Nagyon szépen köszönöm. :)

19542014. április 2. 16:41

Hát igen! Valahol itt kezdődik a vers! Gratulálok kedves Ilona!

10082014. január 24. 18:20

Nagyon jó!

Gratulálok!
Zsu

NHI(szerző)2013. december 27. 21:12

Utólag is köszönöm, kedves Vali. Szépeket neked is! :)

gosivali2013. december 26. 09:43

''Legalább ide,
a homlokom mögé,
hogy szembe ülj és beszélgetőst
játsszunk, hogy egyedül te
észrevedd, nem vagyok erős.'' - Különleges élmény ez a versed is. Áldott, szép ünnepet!

NHI(szerző)2013. december 15. 19:34

@Mikijozsa: Köszönöm szépen, kedves Miki! :)

Mikijozsa2013. december 15. 17:00

NAGY ÉLMÉNY OLVASNI ILYEN JÓL MEGÍRT alkotást, Köszönöm szívvel:))

NHI(szerző)2013. december 15. 06:42

@emonye: @NHI: Örülök, ha tetszett, köszönöm, hogy olvastál. :)

NHI(szerző)2013. december 15. 06:41

@Borivoje: Engem már nem zavar, hogy mit szabad, megszoktam a kirakatot, s ''motivációnak (mindig) ott a félelem''. :) Köszönöm a megtisztelő figyelmed. :)

NHI(szerző)2013. december 15. 06:40

@Kicsikinga: Emlékszem rád, Kicsikinga, engem nem sokan szoktak olvasni itt, de rád mindig lehetett számítani. :) Most is köszönöm a figyelmed, és nagyon örülök, ha tetszett. :)

NHI(szerző)2013. december 15. 06:39

@gypodor: Köszönöm, kedves Gyuri. :)

Borivoje2013. december 15. 00:49

Semmit sem...De azt nagyon!
Hány réteg rejtőzik bennünk
Itt a ,,keleti gályaudvaron''?

S vajon lehet-e,szabad-e meztelenre vetkőzni azok előtt,kik jelmezben állnak előttünk,mellettünk,vagy épp velünk szemben?
De haladunk,küzdünk,hol lágyan,hol dühösen, s ,,motivációnak ott a félelem...

emonye2013. december 14. 11:05

Tetszett e sajátos hangú vers!

Kicsikinga2013. december 14. 08:46

Rég figyelem munkásságodat és nagyon örülök, hogy most is nagyszerű verset olvashattam!

gypodor2013. december 14. 02:57

Nekem is NAGYON... nagyon tetszik. Szívvel gratulálok. Örülök, hogy olvashattalak. Gyuri

NHI(szerző)2013. december 13. 23:39

@maxika: Köszönöm szépen, Albert! :) Örülök, hogy olvastál. :)

maxika2013. december 13. 23:29

Most olvastalak először!
Nagyszerű ahogy írsz!
Őszintén remek.
Albert

NHI(szerző)2013. december 13. 22:55

@1970: Én pedig nagyon köszönöm a figyelmed, kedves Kata. :)

NHI(szerző)2013. december 13. 22:55

@kapocsi.ancsa: Vidd, ajándék. :) Köszönöm, Ancsa. :)

NHI(szerző)2013. december 13. 22:54

@koboldka..: Köszönöm, Koboldka. :)

19702013. december 13. 22:36

Verseidnél mindig csak hallgatok. Mit is lehetne szólni...
Érezni! Valahogy úgy...Nagyon!

kapocsi.ancsa2013. december 13. 22:35

''Hagyom.

Inkább semmit se...
Összeállsz és szétesel,
visszalapozok,
állhatatosan építelek újra
ezredszer is''
...
elvittem

koboldka..2013. december 13. 16:01

Nagyon!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom