A Galvani-kísérlet
Tudom, hogyan ívelt számos koron át
a vonzó történet örök tanulságul,
fején hogyan viselt aranykoronát
(amelynek dicsfénye máig nem halványul)
a büszke kétéltű, kristályos tavak
sekély vizének és partjának lakója.
Társai élete körpályán haladt:
őket nemcsak hozta, vitte is a gólya.
Öblös, mély palackban időjós lakott,
aprócska lajtorján föl-le sétálgatva.
Majd másra fogták a nyálkás alakot:
terhesség-tesztben a döntést szolgáltassa.
Jött is egy királylány, rákuporodott,
kisdolga színültig töltötte a gödröt.
Lesték a békát, hogy adjon adatot,
ám rándult néhányat, aztán beledöglött.
Szakértő kezekkel vágták ötfele
a rusnya kétéltűt: külön a négy végtag,
külön a tömzsi törzs, rajta zöld feje,
s indult a kísérlet (inkább próba még csak).
Akadt egy különös laborcsipeszem,
acél egyik szára, vörösréz a másik:
láttam, ha kétfelől combjára teszem,
megrándul, mint mikor levél alá mászik...
...Kiderült azóta, bűnös a csipesz:
kétféle fémanyag más potenciálja
kelti az áramot, és biztos lehetsz:
a combot épp ilyen áram ráncigálja.
Tányérba liszt terült, prézli és tojás,
s aki csak kóstolta, dicséretet mondott.
Világsiker lett a Galvani-fogás,
magasan jegyzik a rántott békacombot...
Szerény főhajtás a szerencsétlen kétéltű előtt, a Tudomány Világnapja alkalmából
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Ross(szerző)2013. november 14. 06:37
Zoltán: Sajnos, nem látod, de mélyen meghajolva fogadom a tetszésnyilvánításodat. Aztán visszamegyek az öltözőmbe és lemosom magamról a satyrozást.
tzoldav2013. november 14. 00:58
sajnos nem hallod, de tapsolok neked ezen az éji órán
remek!
időtöltés a satyrozás
Ross(szerző)2013. november 10. 23:41
Anikó: Én köszönöm a tartalmas, akár nekrológnak is beillő észrevételedet. Most nem elevenítettem fel a valódi történetet, de a szövegben utaltam rá. Úgy emlékszem, ez a nevezetes békacomb-kísérlet hosszú időn keresztül az ''élet utáni életjelenségek'' egyik bizonyítéka volt. Aztán kiderült, hogy valami módon a kísérleti eszközök két darabjában keletkezett valamiféle potenciálkülönbség, és az okozta a békacombok izmainak összerándulását.
Még annyit árulhatok el, hogy ez a szöveg tulajdonképpen egy záró darabja a négy részből álló ''Békamese'' című hosszabb ciklusnak. Lehet, hogy már hallottál róla?
nefelejcs2013. november 10. 22:42
A békák nevében köszönetet mondok a versedért.
Bár nem tartoznak a kedvenc állataim közé - az egész nyáron nem önszántamból hallgatott koncertjeik miatt -, azért az életükre nem törnék.
Mondjuk így: a tudomány fejlődését elősegítő hősies jelenlétükért, illetve
feláldozott életükért elismerésem nekik, és Neked, kedves Ross, amiért
megörökítetted őket.:)
Nagyon tetszett.
Gratulálok! Anikó
Kicsikinga2013. november 8. 19:45
Teljes mértékben egyetértek, de nem tudtam ellenállni (tudományos értelmezéssel) annak, hogy ne játsszunk egy kicsit.
Kicsikinga2013. november 8. 19:41
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Ross(szerző)2013. november 8. 19:36
Kedves Levente, Miska, Mara, Marcsi: Köszönet a dicsérő szavakért.
Evanna: Köszönöm... Az általam mérsékelten kedvelt tantárgyak egyike volt a biológia, akárcsak a kémia.
Ross(szerző)2013. november 8. 19:34
Kinga: Az a gólyás sor nem véletlenül ragadta meg a szemedet, megszoktam, hogy az általam is véletlenül jobban sikeredett részeket azonnal kipécézed.
Más: valóban, nem is egyszer kiderült már, hogy bizonyos felfedezéseket, elméleteket stb. másnak tulajdonítottak, nem a valódi tudósnak. Ebből is azt vonom le, hogy a nagy felfedezések - akárcsak a világhírű regények, zeneművek, találmányok - az emberiség közkincse, és idejétmúlt gondolat, hogy egyetlen tulajdonos élvezzen minden velük kapcsolatos jogot.
Evanna2013. november 8. 19:22
Azok az egykori biológia szakkörök...!
Remek vers, gratulálok!
Evanna
Kicsikinga2013. november 8. 19:16
@Kicsikinga:
Helyesbítenék, mert a névadásnál Volt gáláns az úriember!
czegledy662013. november 8. 19:12
Gratulálok! Marcsi
Kicsikinga2013. november 8. 18:15
Jaj!!!!!!!!!!!!
Az előbb sírtam, most nevetek!
Micsoda dolog ez kérem szépen?!
Így igénybe venni az emberi lelket, tudományos alapon persze!
''őket nemcsak hozta, vitte is a gólya.''
Szegény béka!
Volt azonban egy igen gáláns valaki, aki nem robbant szét a feszültségtől, mikor nem az Ő tézisét, hanem az említett úrét jegyezte meg az utókor.
baramara2013. november 8. 17:45
Nagyon jó!!! :) Gratulálok!
Ross(szerző)2013. november 8. 12:36
Miki: Köszönöm, örülök a döntésednek. Ennek a szövegnek a hangulata tökéletesen illeszkedik a szerzőjének a világlátásához, többnyire a hangulatához is.
Mygan2013. november 8. 11:16
:)
lukacsleopold2013. november 8. 11:07
Remek ez is.
Mikijozsa2013. november 8. 10:59
Gratulálok, alkotásod olvasva, úgy döntöttem figyelni foglak.