Szerző
Kocsis Antal

Kocsis Antal

Életkor: 57 év
Népszerűség: 63 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 345 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. október 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Kocsis Antal

Mackó Lackó és a méhek

Őszbe borult az erdő, hullanak a levelek.
Zizeg most az ösvény, mert Mackó Lackó tekereg.
Hamarosan bevonul a téli barlangjába.
Átalussza a telet, a jó időt ott várja.

Az ösvény mellett terem a kedvenc málnabokra.
Nem csoda, hogy a mackónak megkordul a gyomra.
Sajnos mostanra már az összes málnát megette,
Szomorúan nyel egyet, mikor elmegy mellette.

Tudja, hogy utoljára nagyon jól kéne lakni.
Üres hassal nem lehet téli álmot aludni.
Korgó gyomorral halad befelé az erdőbe.
Reménykedik, - csak akad valami a bendőbe.

Az erdő belsejében ezer éves öreg fák.
Itt él és itt dolgozik egy nagy méhecskecsalád.
A legöregebb fának hatalmas széles odva.
Itt talált a méhcsalád biztonságos otthonra.

Lázasan készülődnek a méhecskék a télre.
Tudják, hogy a jó időnek hamarosan vége.
Szorgalmasan gyűjtik a virágokból a mézet.
Jöhet a tél hidege, akkor is lesz evészet.

Ahogy halad a mackó, egyre sűrűbbek a fák.
Egyszer csak megérzi a finom, friss méz illatát.
Megy az illat irányába, jól belakmározna.
Máris ott van előtte a nagy, öreg fa odva.

Odacammog óvatosan, bedugja a mancsát.
Rögtön olyan szúrást érez, hogy csillagokat lát.
Úgy tűnik, hogy mégis üres marad a bendője.
Felnéz, s ott áll előtte a méhek királynője.

- Neked is szép napot Mackó Lackó. Hogy képzeled?
Idejössz, és csak úgy elveheted a mézemet?
Egész évi munkánk gyümölcse ez a nektár.
Ha kérsz belőle gyere, hogy a mézért dolgozzál.

Nincs mit tenni, Mackó Lackó beszáll a csapatba.
Virágcsokrokat hord a fa alá az avarba.
Nem kell már a méhecskéknek messzire repülni.
A télire való méz hamar össze fog gyűlni.

A jól végzett munka után jöhet a vacsora.
Elégedetten dörmöghet végre Mackó koma.
Aztán álomba ringatja a méhek zenéje.
Elaludt a fa alatt, mézes a szája széle.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


valoczy_szyl2013. október 29. 18:37

:-)

DJ2013. október 27. 18:34

Gratulálok kedves versedhez!
JOLI:)

Kicsikinga2013. október 27. 17:49

Bájosan tanulságos a versed!

Schmidt-Karoly2013. október 27. 16:48

Kedves Anti!
E versed NAGY TANÍTÁS! Kellenek az ilyen mondanivalójú sorok. Remélem, s bízom benne, hogy sokan meg fogják látogatni. Ezt kívánom szeretettel: Schmidt Károly.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom