Tompos Tamás

Őztörténet

Valamikor réges-régen történtek ezek,
Ezzel a mese leírásával kivételt teszek,
Merthogy ilyeneket én nem szoktam írni,
De semmi gond nincs, majd csak ki lehet bírni,
Ennek a történetnek a főhőse egy őz,
Aki minden szituációban mindig csak győz,
Ebben a helyzetben is győzött,
Nem töprenkedett tovább, inkább főzött,
Mert éhes volt bizony szegény,
Ebédje pedig most egy lepény,
De hogy ne legyen az őzünk bús,
Olyan lepényt választott, amiben van jó sok hús,
Meg is ette, ízlett neki,
Elment ezután virágot szedni,
Szedte is a jó sok növényt,
Mert nőstény őzet szeretett ő, nem egy görényt.
Összefutott a barátnőjével, kinek neve Anasztázia,
Így nem kellett az erdő szélén falat másznia,
Odaadta a virágokat szépen, gyorsan,
Ez már elfogadható ebben a korban,
Főhősünk, Jenő az őz ugyanis 12 éves,
Ilyen idősen márpedig az őz már nem olyan édes.
A suta örült, hogy Jenővel lehetett,
Megtette, ami tőle telhetett,
El is mentek rögtön hálni,
Így nem is fognak egyhamar válni.

Jenő történetének első felvonása véget ért,
Remélem eddig a cselekményekben nincsenek olyanok, ami valakit sért...