Szerző
Vers

A verset eddig 454 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. szeptember 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Kovács Dorottya

Érzéki csalódás

Oly távol a lélek, de szorosan ölel a test,
ennél meghatóbbat még egy szerelmes sem fest.
De mit ér a szavunk,
ha reggelre semmi sem marad,
nappal még csak nem is ugat,
éjjel pedig harap...
Csak a szádat kívánom, nem a szíved.
Süt rólad, én látom,
csak magamat nem értem,
hogy ezt miért nem bánom.
Kérned sem kell és megkapod,
hát hogy is nevezhetném mindezt?
Ebből se románc, se fájó szív,
se `minduntalan várlak `nem lesz.
Ritka, ha szív érint szívet,
s Nálunk ez csak vetítés,
hiába vagy olykor közel,
lelkünket még mindig védi egy kerítés.
`Érints meg `mégis, arra kérlek,
csak pár percig hadd uraljalak,
nem vagyok én méltó ahhoz,
hogy éjjel-nappal akarjalak.
Elfojtott hízelgés,
sikolyt megtörő némaság,
hiába való minden kedves,
mégis leromboló vallomás.
Hisz ne zúzz széjjel olyat,
mit még fel sem építettél,
mint ahogy nem adhatsz el olyat,
mit még meg sem vettél.
`Reménytelen... `- gondolom,
mégis hozzád vezet utam,
ablakod alá görget a szél, hiába küzdhetek,
bár reggelre nyomom, régen bottal ütheted.
Dalolna a pacsirta egy félig kezdett nótát,
hogy felezhetnénk el,
ha nem ismerjük a kvótát.
Lopnék én belőled,
de már te elcsented az enyém,
elindulok utánad,
te meg elindulsz felém.
Bár a sötétségben elveszek,
ha már a szemeidben nem lehet,
ezért lényedből, ha szabad,
két kanállal merek.
Hogy velem legyen akkor,
ha te már nem vagy itt régen,
de hogy itt legyél folyton,
nyugi, azt nem kérem.
Megelégszem azzal,
egy folytonos kis vággyal,
mi bezáródik tűzzel, paplannal, az ággyal.
De ha bevetem a szófát,
az emléked is lefedem,
s addig rázom a párnát,
míg illatod belőle ki nem verem.
Ordítanék, ha lehet,
de suttognom se szabad,
csendben sem áll meg az élet,
némán is halad.
S ha öreg este forgolódok,
álmomat keresve,
s fázó két kezem
kezeket keresne,
csak behunyom két szemem
és álmodom egy merészet,
majd felriadva eldobom, eldobom az egészet.
Mert valami szebb, ha ábránd marad,
s nem fenyegeti a valóság vasökle,
s ha nem szeretnénk lenni a szerelem két buta ökre,
hát játsszunk, amíg bírod,
s nem adom fel én sem,
s addig, míg nem lát
valami csodásat benned ez a két szem...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SmithD(szerző)2013. október 2. 17:02

Nagyon szépen köszönöm!!

Callypso2013. október 2. 11:57

Nagyon-nagyon jó!
Gratulálok!

SmithD(szerző)2013. október 1. 10:07

Köszönöm szépen!:)

gypodor2013. október 1. 07:23

Tetszik a vers! Szívvel gratulálok. Ne add fel! Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom