Szerző
Váczi Csaba

Váczi Csaba

Életkor: 52 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 221 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. szeptember 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Váczi Csaba

Kinyújtott kezek!

Zakatoló a vaskerék, forog csak körbe
szikraesőt zúdítva tép bele a fénybe.
Páros a két kerék, mi lényedet darálja
összezúzott életednek kihunyt gyertyája.

Savak és mérgek bomlasztják fáradt testedet
izzó maró párába bújtatod lényedet
mi égetve izzó könnyet csal két szemedbe
fájdalmat és kínt hoz addig eltelt életbe.

Zizzenő kötél, fájón végére hívogat
acélmarok, mi szorítja száraz torkodat
egy kortynyi lég, mit kívánna további utad
de késve érkező az éltető öntudat.

Elért a pengék átmetsző hideglelése
felszaggatott életed folyásának vége.
Két kérő karod lassan nyúlik fel az égbe
könnyeiddel hűtött már magad tévedése.

Már biztos nem hat meg árváid zokogása
földi létednek örökre elhagyott társa
nevető lényed a barát hiába várja
hisz előttük biz` ezen kapuid már zárva.

Kinyújtott kezeidnek az néma kérése
rohanó vad világunknak arcpír színére.
Késői önvád az itt maradtak lelkébe
a fel nem ismert beszédes képek sötétje.

Mindent, amit szerettél, annak most már vége.

Lantos Zoltán emlékére!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2013. szeptember 8. 06:03

...gratulálok!!!

t.buga2013. szeptember 7. 20:52

Megrendítően szép emlékezés. Gratulálok!

jocker2013. szeptember 6. 18:49

Érdekes gondolatsor. Megrendítő!
jocker/Kíber/Feri

adamne2013. szeptember 6. 16:14

Szépen megírt vers!Csak gratulálni tudok. Manyi

piroska712013. szeptember 6. 16:11

Gratulálok kedves Csaba!

Kicsikinga2013. szeptember 6. 10:46

Megrendített a versed.

gota2013. szeptember 6. 09:58

Méltó, szép emlékezés.

Ágota

tengerszem2013. szeptember 6. 09:55

Szomorú... Gratulálok!
Gabi

bakonyiili2013. szeptember 6. 09:23

Nagyon megrázó sorok! ...zizzenő kötél...acélmarok...kortynyi lég...
késve érkező az éltető öntudat!
'' Mindent, amit szerettél, annak most már vége.''
Fájdalmas búcsúzás, nehéz szavak!
Üdvözlettel: Ili

magyari.barna2013. szeptember 6. 08:56

Szép és nemes lelkületű verset írtál. Gratulálok!

Szelket2013. szeptember 6. 07:43

Nagyon szépen megírtad,szívből gratulálok!

szalokisanyi12013. szeptember 6. 04:46

Földi létünk,utolsó szakasza, az elmúlás előtti ''készülődés'' az utolsó útra.
Szenvedés az az eltávozónak, de szenvedés mindazoknak, akik közelében élnek, látják fájdalmait, a test és szellem leépülését, lassú, elsorvadását.
Ez nemcsak a távozónak, az itt maradó szeretteinek is rendkívüli megpróbáltatás. Remek alkotás. Gratulálok! Üdvözletem küldöm. Őszinte tisztelettel: Sanyi

Gondolathat(szerző)2013. szeptember 5. 23:38

Sajnálom, hogy nem érted...nem értheted :(

attilamesz2013. szeptember 5. 22:24

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.

attilamesz2013. szeptember 5. 22:23

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom