Puszta és erdő
Szállnak fehér infúziók,
a horizonton siklanak,
szívformájú illúziók
metszetének hívtalak,
egyszer éjek irtanak,
mint sűrű kaszást a gyomra,
gyúrják, amíg rí patak
a mezőt még nagyobbra,
ég a sötét szénaboglya,
viszi hírét héja, baglya,
lesz majd bú szép napokra,
ha vetődik még a magja,
ha verődik még a hangja
vízfelszín csempéjének,
vagy nem lesz, csak bamba
kongása a csend élének,
ébressz fel, ha meghaltam,
zárd el a csörgő patakot,
hagyd, hogy lefolyjon testem,
majd pár cseppként maradok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
matyosowski2013. november 5. 12:55
Még mindig nagyon tetszik!! ...
Visti(szerző)2013. október 13. 02:02
Hát így jócskán megkésve is köszönöm szépen a gratulációkat és a véleményeket!
Olcsó ragrímek sajna tényleg találhatóak a versben, ez valóban azért van, mert próbáltam ezúttal egy kicsit ''dallamosabb'' dolgot összehozni, mert úgy gondoltam ilyen még nem nagyon volt a verseim között és ezt hiányosságomnak is érzem (a magam részéről). De persze próbálnám a kettőt egyensúlyba tartani, majd meglátjuk, hogy fog menni. :)
Az érthetőség... hááát. Csak remélni tudom, hogy a többségnek így is átmennek azok a dolgok amiket esetleg közölni szeretnék, mert bizony ezen nem tudok (akarok?) javítani. A versírás nálam nagyon mély lelkiállapotokból jön, éppen ezért lehet sok olyat írok le sajnos, aminek csak számomra van jelentése.
Na de tényleg köszönöm még egyszer a kommenteket meg a szívecskéket! :)
Törölt tag2013. szeptember 7. 13:26
Törölt hozzászólás.
alice972013. szeptember 6. 21:34
Az utolsó versszak nagyon ütött. Gratulálok!
bereczkif2013. szeptember 5. 17:20
Gratulálok Jó szívvel olvastam:Ferenc.
Sebi2013. szeptember 5. 00:10
Brutálisat alkottál! Gratulálok Kedves Áron!
Barátsággal : Sebő
egszervolt2013. szeptember 4. 23:31
az utolsó versszakod fantasztikus! gratulálok :)