Vihar utáni csend
Még kavarog a szél közöttünk,
De messze van már a vihar.
Még eped a száj a csókért,
Még füstöl a kézben a szivar.
Arcunkon könnyek, testünkön sebhelyek.
Rajtam te ejtetted, rajtad mások.
Gyűlnek a lelkünkben, akár a kertben
A télire félretett rönkhasábok.
Elindulunk, mert állni furcsa,
Kezünk ökölben, mintha lenne
Valamink, amit őrizni akarunk,
De tudjuk, semmi nincsen benne.
Én kelet, Te nyugat, ajkunkon mosoly,
Ám ezúttal nem nézünk hátra,
Mert Te is reméled, én is tudom,
"Most nem, de legközelebb hátha..."
2013. augusztus 1.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
dvihallyne452013. augusztus 10. 16:43
Kedves Daniella!
Szeretettel és szívvel gratulálok nagyon szép versedhez!Sarolta
VIKING_Bear2013. augusztus 9. 12:40
Jó!
Gratulálok!
Bear
Törölt tag2013. augusztus 9. 11:00
Törölt hozzászólás.
lakovics2013. augusztus 9. 10:47
Nagyon jó! Szívvel gratulálok!
Erzsi
mezeimarianna2013. augusztus 9. 04:43
gratulálok!!
tzoldav2013. augusztus 8. 19:05
ez nagyon jól megírt vers, csak gratulálni lehet hozzá
nagyon tetszett!
Törölt tag2013. augusztus 8. 19:00
Törölt hozzászólás.
Napsugar06072013. augusztus 8. 16:19
Gratulálok szép versedhez: Anita
kistenkes2013. augusztus 8. 13:21
Nagyon szép versedhez szívből gratulálok Frici