Szerző
Ifjú László

Ifjú László

Életkor: 32 év
Népszerűség: 33 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 831 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. augusztus 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Ifjú László

Kozmikus magány

Csillagfényes éjszakán
Merengek alkalomadtán.
Lelki szemeim előtt e sötét vászon
Merő képzelet és álom...

Hunyorognak rám a csillagok,
Felfedezésre váró világok;
Vonz a végtelen világmindenség,
A mindent átható sejtelmesség.

Milliárd, csilliárd galaxis,
Térben nyújtózkodó spirális:
Felfoghatatlan távolságok,
Mennyiségek, nagyságok...

Se eleje, se vége nincs e világnak,
Határtalanul tágul az örökkévalóságnak...
Homályba vész az idők kezdete,
S ki tudja, mi lesz a kozmosz végzete?

Porszem vagyunk a mindenség sivatagában,
Mint egy apró kis csepp az óceánban...
Beleborzongok, ó te jó ég!
Hatalmába kerít az elveszettség...

Keresi, kutatja az ember égi testvérét,
De sehol nem találja létezésének jelét.
Fáj a kozmikus magány, az egyedüllét,
Epekedve várja üzenetét...

Egyedül lenni kerek e világban,
Felsőbbrendű öntelt hit az egóban!
Remetelétre kárhoztatott az istenség?
Ezt gondolni nem eszeveszett őrültség?!

* * * * *

Hajdan, hajdanán, a Tejúton is túl,
Ahol Androméda népe él és virul,
Távcsövén kukucskál egy idegen szem;
Tekintetünk találkozik a végtelenben...

Farkasszemet nézünk téren és időn át,
S szinte hallani a gondolatát...
Elválaszt minket a fényév távolság,
Összeköt az álomvilág.

Várjuk már a találkozást,
Mint E. T. a telefonhívást!
Oly hatalmas a világegyetemünk,
Merre csatangolhat égi fivérünk?

Egy volt a Teremtőnk, az istenit!
Inkubátorba tette a teremtményeit...
Szétszórta az élet magvait a világban,
Árvákat hagyott magára az Univerzumban...

Hatalmas golyóbis árvaházak az űrben,
Égitestek vigyáznak reánk a bölcsőben.
Felcseperedtünk, öntudatra ébredtünk,
Lelenclét lenne a végzetünk?

Hiányzik atyánk, anyánk, Teremtőnk,
Miért nem Ő a gondviselőnk?
Lehet, turpisság van az egészben,
S bennünk lakozik az emberarcú Isten...

Kint vár minket csillagközi rokonunk,
Egyszer együtt lesz földöntúli családunk.
Egyek voltunk, eggyé válunk,
Csillagporból lettünk, s csillaggá válunk...

Készült 2013. júliusában

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


CastorVaillant(szerző)2013. augusztus 26. 18:33

Elolvastam! Tényleg van némi ''hasonlóság'' . És ami meglep még, hogy 90 év telt el a két vers között! :)

CastorVaillant(szerző)2013. augusztus 26. 15:42

Köszönöm szépen! Speciel ez a kedvenc versem! :) Viszont szégyen, nem szégyen, Tóth Árpádtól még nem olvastam a Lélektől lélekig című versét! De pótolom! :)

Törölt tag2013. augusztus 26. 10:23

Törölt hozzászólás.

CastorVaillant(szerző)2013. augusztus 5. 08:43

:) Nincs szükségem ''szerekre''... Anélkül is elég tág a tudatom! :D

nagyhoh342013. augusztus 5. 01:33

Huuuu, az istenit! Ezen az ejszakan biztosan jol hatottak a tudat-tagito dolgok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom