Szerző

Várkonyi Endre

Életkor: 45 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 261 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. július 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Várkonyi Endre

Az utolsó nyomot hagyom most rajtad!

Ülök az ágy szélén, súlyos az ébredés,
nyomai a tükörben az arcomon.
Álomból riadtam - bár nem tévedés -,
tenyeremen jól látszik nyoma a sorsomon.
Az utolsó nyomot hagyom most rajtad!

Mint a fény, mely az akácos fölött remeg,
vakít, és mégis vonzón simogat,
húz vissza az álom, de már nem megyek,
"gyere álmodj", gúnnyal hívogat.
Az utolsó nyomot hagyom most rajtad!

Lenézek a padlóra, ahova lépnem kéne már,
te sóhajtottad a bánatod épp oda galádul,
átlépni kéne, nekem is árnyék önmagam,
röhögnek a sakálok, visítva, kajánul.
Az utolsó nyomot hagyom most rajtad!

Visszanézek még az ágyra, ahol álmom
lassan elmarad, látok ott rétet, rajta kisdedet.
Felnyög a lelkem: csak meg kéne állnom!
Nem! El kell hagynom már-már sáros rétedet.
Az utolsó nyomot hagyom most rajtad!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


edu(szerző)2013. július 27. 21:06

Szivbol szolt..:-) koszi:-)

kistenkes2013. július 27. 19:22

Nekem tetszik, szívet adok érte Frici

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom