Szerző
Vers

A verset eddig 358 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. július 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Tóth Zsolt

Időeltolódás

Négy fal közt lágy, harsány
Ballada köszönt simítván.
Hallottam már, nem nekem szól.
Egy foszlány siklik a sípszón.

Karmok tépnek régi sebet,
Varok gyűlnek láb felett.
Vallat, és színre követel a vágy.
Bosszú ez, vagy újabb tanítás?

Hazug, áruló, fehér epét köpködő...
Túl sok is itt a személyt illető kő.
Sziklát kívánok parittya helyett,
Szándékszom és borítom, magasról zuhanjon!
A kín ellepett...

Mérhetetlen űr, ismeretlen univerzum,
Nem hagy hátra morzsát. Ugyan... csakis étvágyat.
Felfal, mikor már a fényt láttam!
Hogy kapok levegőt, ha már elhánytam?
Mikor? ...Sajnos tudom... még messze van...
Mire én uralkodom...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2013. augusztus 11. 14:08

Törölt hozzászólás.

tzoldav2013. július 26. 01:46

nem is rossz

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom