Szerző
Vers

A verset eddig 812 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. december 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Takács Henrietta

Álmom hajója (folytatással)

Zúgó zajban ébredek
Súgó szélben vétkezek,
Veled élek, érezlek,
Érezz Te is engemet,
Forró éjben, sötétségben,
A virágméz erejében,
Nekem Te vagy a mindenem,
Érzés bennem életem,
Melléd Én beléphetek?
Nappal Én felkéltelek,
Féltelek és védelek!
Védj meg te is Engemet!
Idő repül, mint pillangó,
Repüljünk hát, hisz ez oly jó!
Sorsunk írva könyvbe vagyon,
Lapozzunk hát gyorsan vajon?
Ne, hisz akkor idő elszáll,
Mint esőben a szivárvány!
Hozzám ér most a vén kezed,
A könyv végén Én kérleltelek,
Lapozz vissza mindig Nekem!
Lapoznál Te szépen nagyon,
De elkoptak már e lapok,
Folytatása lesz-e vajon?
Vakító fény, nézd, kitárul,
Más világba, mi elszállunk!

Folytatásban él a lélek,
Más emberben, ki nem kérte.
Lelkünk elszállt mostan éppen,
Él tovább-e furcsa lélek,
Lapozgassák könyvünk nagyon,
Mint csillag mi éppen ragyog.
Él a lélek, szép vagy nékem,
Mint a kép, mi őriz Téged.
Süllyed hajó, amin éltem.
Óceánnak közepében
Kimentettél volna éppen,
De Te süllyedtél a mélyben,
Megfogtad Te az Én karom,

De Óceán szörnyű nagyon,

Lehúzott hát Téged mélybe,
Az Óceán fenekére,
Élni Én már nem akarok,
De a hangod mondta vakon,
Maradjál Te az életben,
Szörnyű kín volt ám ez nékem,
Mit én akkor végigéltem,
Megígértem Neked akkor,
Hogy életemet folytatom,
Mással éltem aztán hajón,
Mindig féltem, hisz elhagyott.
Hozzád úszom, Én elhagyom,
Álmom hajója olyan mint e gyémánt,
Mi képemen ragyog!

Egyik éjjel aztán folytatás
Lett e lapon,
Kislány ott állt parton, s havon
Fázott és sírt Ő ám nagyon,
Könnye arcára fagyott.
Ez a lélek idegen lány?
Nem, Ő éppen mi reánk vár,
Ő a lelkünknek az új álma,
Gyermekünk, kinek van egy álma,
Óceánnak fenekére úszna, sajog,

De úszni nem mer, s Én ezt hagyom,
Hozzánk szól egy ódát hangja,
Mi világnak legszebb álma,
Kiáltja, hogy élj boldogan
Ott a mélyben, hol gyémánt van!
Megmaradt hát Ő még nekünk,
Neki csak a képen élünk.
Amely képre festve vagyunk,
Gyémántról Ő tudja vajon,
Mi a nyakamban vagyon,
Ezen képen, mit gazember
Véletlen Nekem adott.
Gazember ki elhagyott,
Szerelmem a mélyben sajog,
Lány most elmegy, integet már,
Kit a mélyben két lélek,
S egy hajó vár!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bero2008. július 3. 20:26

Heni próbáltam neked E-mailt küldeni, de nem sikerült, valami hibát írt ki. Csak messengerem van. Vegyél fel! poeta2005@citromail.hu

üdv.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom