Preznyák László

Az vagyok, ki nem lennék

Az vagyok, ki vagyok!
Rám ragyognak a csillagok.
Értem mászik fel a hold
és értem hullik el a holt.
Vagyok szellem, mit testem borít,
S mint éhes vadat felbátorít,
ahogy izomzatom kidomborít!

Az vagyok, ki vagyok!
Hűlt helyemen hiányt hagyok.
Szeretem, ha enyém, s szeretem ha másé,
szavam sosem a Júdásé.
Vagyok parázs, mi gyakran lángra kapna,
eb, mi csontodon is átharapna,
mégis bárány, legelőkön áthaladva.

Az vagyok, ki vagyok!
Házakon az ablakok.
Életem bemutató, perceim, mint a diák.
Voltam suhanc, s lettem mintadiák.
Vagyok emlék, s leszek jövő
búbánattól böjtölő,
női szívnek fejtörő!

Az vagyok, ki vagyok!
Andalító illatok.
Vagyok kor. Nem posztmodern, bár
létem éjjel is foszforeszkál.
De nem lennék, ha nem volna Úr,
s bár testem néha földet túr,
Elé mégis leborul.